Tavaszi dal

Túrmezei Erzsébez

Tavaszi dal

Most már tavasz lesz.

Olyan e pár szó,

mint egy mosolygó,

zöldselymű zászló.

Fürdik a napnak

fénysugarában.

Tavaszi szellő

lengeti lágyan.

Testvérem, várlak.

Testvérem, jöjj el!

Tele a szívem

életörömmel,

rügyfakadással,

sugárral, dallal.

Tele van édes,

szent diadallal.

Melegen amint

pezsdül a vére,

ráismersz még az

ősz betegére?

Ó, csoda volt az!

Borongás, bánat,

tűnt a szavára

élet Urának.

Rügyek fakadtak,

bimbók hasadtak,

leheletére

égi tavasznak.

Földi sugára

égi csodának:

testvérem, jöjj el!

Hívlak és várlak.

Lelki tavaszról

légy te ígéret,

ha majd minden szív

fényre így éled

napsugarára

jézusi szónak:

s tavasza jő el

a Megváltónak.

Az áprilisi rügyekhez

"Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!...Kilombosodtatok,
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül..." 

"...De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok- ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna
ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április."

( Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez )