A SZERETET KULCSA

Pecznyík Pál : 

A SZERETET KULCSA

Isten áldott, drága Fia,ki mindenkit pártfogolt;
népe között - mint hontalan -,három évig vándorolt.

Amerre járt; falun, pusztán, népe vette Őt körül;
szánva népét; fájt a szíve, sírt a lelke ott belül.

Imádkozva élt közöttünk, tanított és vígasztalt;
puszta helyen, éhezőknek, terített meg Ő asztalt.

A kevésből: ötezernek, adott halat, kenyeret;
szavaival, kezeivel, gyógyított sok beteget.

Bár szegényen élt a földön, király módján csak adott;
viszonzásul: övéitől, hálát, alighogy kapott.

Ám annál több koholt vádat, gúnyt, szidalmat, megvetést;
pedig értünk és helyettünk, viselte a szenvedést!

Keresztfáról hulló vére, mutatta be, mint szeret.
Bűnös embert ennél jobban, szeretni már, nem lehet!

Téli fák

Avarban

Füle Lajos

Avarban

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!
Minden fa tudja, hogy nem végleges.

Kereszten Irgalom

Páskulyné Kovács Erzsébet

Kereszten Irgalom

Voltak szép napok,

voltak rosszak.

Voltak örömök, bánatok.

Életünknek ilyen az útja,

hol tűnik a Nap,

hol felragyog.

Múlnak az évek, elsuhannak,

alig-alig vesszük észre.

Mire feleszmélünk, már késő!

Messzi múltba hullt

életünk nagy része.

– A vágyak kihullnak szívünkből,

borongós őszben botorkálunk,

mohos-emlékekre, avarra lép

szüntelen megsebzett lábunk.

Salétrom kúszik egyre feljebb

érzésünk megroggyant falán,

sárgult emlékek hulldogálnak

életünk szürke alkonyán.

Mély sodrású titkok bomlanak,

kísérnek szelíd bánatok:

külön utakon, külön sorsunk

külön keresztje oly nagyok.

De rajta az örök fénysugár:

szent álmaink nincsenek veszve!

Még nem voltunk, mikor az irgalom

megbocsájtást írt a keresztre.

A völgyben ágyat vet az ősz

Füle Lajos 

 A völgyben ágyat vet az ősz

A völgyben ágyat vet az ősz
hulló levélnek, tört virágnak.
A büszke tölgy is érzi: hős
szívében érik új alázat.

A kő is tudja: rálapul
megadással az anyaföldre.
Az illat is: fölszáll, lehull,
és csak bolyong már föl, le, föl, le... 

Fejem számolt hajszálai
hulló levél útjára térnek...
Örök hazáról álmodik
testemnek templomán a lélek...

Az ősz hangja

Elmúlt a nyár

Pecznyik Pál 

 Elmúlt a nyár

Hamar elmúlt ez a nyár,

őszbe fordult a határ,

tarka ruhát ölt a föld,

egyre kevesebb a zöld.

Minden nyarat ősz követ,
színez erdőt, kerteket.
Útra kelt a fecske-nép,
nem halljuk már énekét. 

Szerte, vetkőznek a fák,
lombtalan lesz minden ág.
S ha erdőn át, visz utunk,
lomb-szőnyegen járhatunk.

Életünkben is a nyár,
úgy elsuhan, mint madár,
de a lelkünk végtelen,
Atyánk vár rá, égbe fenn.

Fényben ragyog új honunk,
az lesz végső otthonunk.
Ott nem lesznek évszakok,
sem évek, sem hónapok.

Sem hajnal, sem alkonyat,
múltra semmi nem mutat.
Abban Jézus lesz velünk,
Őt dicséri énekünk.

Sík Sándor: Eső, eső, eső

Sík Sándor : 

Eső, eső, eső

Eső, eső, eső, 

Vígasztalan és végtelen. 

Elömlő ólom odafönn, 

Elömlő posvány idelenn.

Eső, eső, eső. 

Mi lehet odafönn? 

Csak egy van ilyen el nem fáradó: 

Fosztott anyák szemén a könny.

Eső, eső, eső, 

Te tán az Isten könnye vagy: 

Kicsalt a szívekből felborzadó 

Sarkéji fagy.

Eső, eső, eső. 

Talán a türelem 

Végtére odafönn is elfogyott, 

most már nem lesz másként sohasem!

Jázmin virág

Pünkösdvárás

Vargha Gyuláné 

 Pünkösdvárás

Istennek Lelke szertejár,
az új pünkösd itt van közel.
A kis sereg epedve vár,
Szentlélek Isten, ó, jövel!

Mint lágy szellő, folyvást fuvallsz,
kérő szavad mindegyre hív,
s megnyílik, merre áthaladsz,
sok, üdvre vágyó, szomjas szív. 

De hány szív van, mely még setét,
a télnek álma ráborul,
nem érzi tavasz kezdetét,
pedig fölötte átvonul.

Jöjj, Lélek! Lobbanj égi tűz!
Jöjj zúgó szélnek szárnyain,
álmot, közönyt, halált elűzz,
szívünk előtted tárva, ím.

Ó, adj erőt, tüzet belénk,
hadd csapjon szerteszét a láng,
Igéd, miből csak tördelénk,
harsogjon égi kürt gyanánt,

fölrázva álmodók hadát,
s kit fogva tart a bűn-halál,
lássa meg mind a Golgotát,
hol rá bocsánat, béke vár.

Szentlelked töltsd ki ránk, Urunk,
tisztítsd, szenteld meg népedet, 
hadd zengjen szívünk s ajakunk
pünkösdi hálaéneket.

Várjuk a jó időt, a tavaszt !

TAVASZ

Tavasz

"Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.

Hívogatón, ha letekint rátok,

talán ti nem engedtek szavának,

kis rügyei a nagy magyar fának!

Tavaszt csak nap melege adhat.

Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.

De hogy a fa virágba boruljon,

kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,

engedjen a napfény melegének,

Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!

Meleg árad le a magyar fára:

az Úr Jézus kegyelmének fénye.

Hogyne lenne életre reménye!"

(Túrmezei Erzsébet

A magyar fa című vers részlet) 

Imádság

Ch. E. Cowman
Imádság

„Olajra van szükségem” – mondta egy szerzetes a régi időben. Ültetett tehát egy olajfacsemetét. „Uram, esőre van szüksége, hogy gyenge gyökerei ihassanak és növekedhessenek – imádkozta a szerzetes -, kérlek, küldj csendes esőt!” És az Úr elküldte a csendes esőt. Később így fohászkodott: „Uram, a fácskámnak napfényre van szüksége. Kérlek, add, hogy süssön a nap!” És kisütött a nap, bearanyozva a sötét esőfelhőket. „Most hideget, szeretett Uram, fagyot kérek, hogy a fácska edződjön, szövetei erősödjenek!” – kiáltott a szerzetes. És íme, a fácska ragyogott a dértől. Estére azonban elpusztult.

Ekkor a szerzetes felkereste az egyik testvérét, és elmesélte neki szomorú tapasztalatát. „Én is ültettem egy facsemetét – válaszolta a másik -, és nézd, pompásan fejlődik. De én Istennek ajánlottam a fácskámat. Ő, aki alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy ember, mint én. Nem állítottam feltételeket, nem adtam előírásokat. Egyszerűen így imádkoztam: „Uram, add neki azt, amire szüksége van, vihart vagy napsütést, szelet, esőt vagy fagyot. Te készítetted, és Te mindent a legjobban tudsz.”