Nyári zápor

Végre esik az eső, végre enyhült a nagy hőség!

Hála az Úrnak, hogy gondoskodott az esőről is!

Kányádi Sándor

Nyári zápor

Virágon lepke,

tarka pillangó,

körüle zümmög,

donog a dongó.

Fű, virág, minden

áll mozdulatlan.

Izzad a lepke,

olyan meleg van.

"Borul, beborul,

Vigyázz, pillangó!

Bújjunk, bújjunk el" -

dongja a dongó.

Felhő az égen,

borul a napra.

Megáll a lepke

egy pillanatra.

Libbenne szárnya,

jaj, de már késő.

Dördül az ég, és

zuhog az eső.

Zuhog a zápor,

ázik a lepke.

Szorítja szárnyát

nagy dideregve.

Aztán a felhő

ahogyan támadt,

fordít a tájnak

hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és

a kis pillangó

szárítja szárnyát,

s donog a dongó.

Májusi rózsa

Április

A kép forrása: Vass Lehel fotói

vasslehel.blogspot.com

"...Április! Esőt érlelő
Mindig felhőből bújsz elő!
Te is felhő vagy, csupa víz:
ázik a rigó, fürj, fecske, csíz,
a rét s réten a kiscsikó -
Szeszélyedben nincs semmi jó.
Fejünkre zuhogsz záporozva,
aj, Április, tavasz bolondja!..."

( Kormos István : Kerek Esztendő )

Várnai Zseni: Csodák csodája

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Márciusi napfény

Kun Magdolna

Márciusi napfény

Tavaszt csalt arcomra a márciusi napfény,
álmodozón szép, lágy melódiát,
mely feledtette velem, hogy átfagyta a tél,
a lelkemben kongó rideg muzsikát.
Most hegyeket borít virággal az élet,
patakok színét kékíti az ég,
erdők zümmögik a kismadarak dalát,
melyek szívembe éneklik
az élet ütemét.

Szebb új világ!

Pecznyík Pál

Szebb új világ!

Több millió bolygó közül,
csak bolygónkon van élet,

Isten szomorúan látja, 
ősi bolygónk mivé lett!
Szennyezett már földünk, vizünk,
szennyezett a levegő,
különféle vegyszer nyomán,
szennyezett a betevő!
Élelmünk és egészségünk, 
egyre jobban szennyezett, 
nem csoda, ha hatásuktól,
beteg lesz a szervezet. 

Isten lakás gyanánt adta,
ezt a bolygót minekünk, 

így azt fogjuk majd aratni,
amit abba bevetünk.
Rajtunk a nagy felelősség,
ha a földünk szennyezett,
Isten egy nap: elszámoltat
minden népet, s nemzetet!
Isten: szennyezett földünket, 
egykor tűzzel törli el,
s ezt a szennyezett világot, 
szebb, új világ váltja fel!
Új földet már nem szennyezi.
sem vegyszer, sem a halál,
fővárosa Jeruzsálem,
mely ragyogó fényben áll!
Atyánk régtől abba várja,
minden megtérő fiát,
s bomló földi ruha helyett, 
kap szebb, örök fény-ruhát!

Celldömölk

2012. XII. 24.

Mi a boldogság?

Saját fotó

Franciaország - Carcassonne

Farkas Éva: 
Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, 
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. 
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, 
Figyelj a lelkednek rezdüléseire. 

A boldogság ott mélyen, tebenned van, 
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. 
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, 
Ébredő fény, melytől más lesz a világ. 

Boldogság, amikor másnak adni tudsz, 
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút. 
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, 
Megosztod, ha asztalodon van kenyér. 

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, 
Letörlöd az érted hullott könnyeket. 
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát, 
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság. 

A boldogságért néha szenvedni kell, 
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj! 
Engedned kell, hogy szívedet mossa át, 
S kezedet megfogja egy igaz barát. 

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, 
Szívedből lassan eltűnik a teher. 
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát, 
Kicsiny csoda, de ez már a ,,boldogság".

Áldott légy a biztatásért!

F. Farkas Rozália
Áldott légy a biztatásért!

Uram, köszönöm, hogy nem
tartod számon bűnömet,
hogy szent Fiadban nézel engemet…

Ha számon tartanád bűneinket,
ugyan ki állhatna meg Előtted?
Ha mérlegre kerülnének azok,
vajon nyerhetnénk-e bocsánatot?

Milyen jó, hogy szent Igédből
ismerhetjük meg akaratod, szavad,
azokat hallgatva az ember lelke
tiszta lesz és szabad…

Áldott légy a biztatásért,
az örömökért, az áldásokért,
taníts kérlek alázatra,
és köszönetet mondani mindenért!

Bocsásd meg bűneimet,
tévedéseim, hibáim, vétkemet!
Köszönöm, hogy jöhetek Hozzád,
hogy Te vársz mindig rám,
hogy leveszed rólam szennyes ruhám!
 

Útjelzőtábla

Bódás János

Útjelzőtábla

Vigyáz a falvak szélén s ott áll
a szétfutó keresztutaknál.
Vigyáz, mindig útfélen állva
s irányt mutat mellén a tábla.

Lábára indák tekerőznek,

a barmok hozzá dörgölőznek,
vállára galamb, varjú száll,
az útról ráfreccsen a sár,
nap vakítja és veri zápor,
megrepedez a tél fagyától,
kölykek vágnak belé sebet,
beszennyezik kósza ebek,
de jó- s balsorsban egyaránt
áll és mutatja az irányt.

Mellette bölcsek és bolondok
cipelnek álmot, vágyat, gondot,
jönnek és mennek ifjak, vének,
nászmenetek és temetések,
ő áll és tűr s nem válogat,
mindenkinek utat mutat.

Útjelzőtábla lettem én is
ott, hol az út Isten felé visz.
Embersorsok útfelén állva
mutatok mindig egy irányba:
Krisztus felé. Nap szúr, ver zápor,
didergek a közöny fagyától,
bűn-indák reám tekerőznek,
rút vágyak hozzám dörgölőznek,
vállamra kétség-varjú száll,
s fülembe azt kiáltja: kár!

Az élet sara rámfrecseg,
megsebeznek gonosz kezek,
de jó- s balsorsban egyaránt
állok, s mutatom az irányt,
akik mellettem elhaladnak,
a fáradt tékozlófiaknak.

Mellemről Isten lángírása
beragyog ködbe, éjszakába
s szinte kiáltja: emberek,
mindnyájan erre menjetek,
a Krisztus jár előttetek,
nála lesz békességetek,
csak a nyomába lépjetek,
szárnnyá válik keresztetek!
Hát bízzatok és higgyetek,
s szeressetek, szeressetek!

Helló November!

Képek forrása

Facebook

Október

Hajas György

Október

Október reggel ezernyi színnel

Búcsúzik a nyártól a fény,

Vad felhők rongyán átküzdve lángját,

Csillan a tó tört tükörén.

Október eljött ónos esőkkel

S szobámban kényszerít a szél,

Elbúcsúzott a kedves ágtól,

És sárba hullt egy falevél.

Október itt van, hűvös a hajnal,

Telet idéz a fagyos éj,

A galagonya izzó ruháját,

Pirosra csókolta a dér.

Október estén sárgán  világol

Ablakok párás üvegén,

Meleg otthonok szeretet-mécse,

Csak kint van fagy, csak kint lesz tél.

Őszi hangulat

Helen Bereg   
Őszi hangulat   

Öleld magadhoz nyár 

Gyengülő melegét! 
Hangtalan jön az ősz. 

Tegnap még zöld levél 

Nap-nap után érzi, 

Mint festi sárgára 

Ősz ecsetje, a dér. 

Sárga lombkorona 

Vöröses színre vált. 

Rövid átmenet csupán, 

S barnára aszalja 

Az őszi elmúlás. 

Hangtalan jön az ősz, 

Ködfátyolt borít 

Reggelente a fákra. 

Harmat csillogása 

Reszketve esik 

Hidegen didergő, 

Rongyos lombruhára. 

Lassan minden levél 

Avarrá csendesül, 

Hajdanvolt zöldjét 

Emlékképként őrzi 

Szem írisze ott belül. 

Nyirkos hajnali szél 

Elfújja napsugár 

Gyengülő melegét. 

Öleld magadhoz! 

Rejts ruhád alá!  

Van Út...

Méry Katalin 

Van Út…

Ledőlt a szeretet hídja,

hiányzik hitünk szárnya,

és úszni reménytelen.

Keresés, vándorlás után,

ábrándozó vágyunk nyomán

hova jutunk? Csak topogunk.

Hideg a sötét, kietlen,

vagy csábos veszély a jelen.

De van egy Út, az egyetlen.

A Megváltó: ajtó – élet,

V e l e hazaérek!

A szeretet

Bihari Dezső Harmatcseppek II. kötet:

A szeretet

A szeretet megtartó erő
Életet sugároz, 
A szeretet tartja fenn 
Az egész világot.

A szeretet derűt fakaszt,
Ajkon mosolyt teremt,
A szeretet átjár mindent,
Útja végtelen.

A szeretet mindent hiszen,
Mindent eltűr, s remél,
A szeretet néküli szív: 
Csak vergődik, nem él.

A szeretet világot teremt,
A fákra virágot,
A szeretettel teli szív:
Békét sugároz.

A szeretet hordja ma is 
Bűnöd, s gyenge hited,
Szeretet: maga az Atya,
Szíved Hozzá vigyed!
Szeretet nélkül dermesztő 
És halott világunk.

Szeretet nélkül ígérünk,
Szeretet nélkül fázunk,
Szeretet nélkül űr marad
Minden földi vágyunk.

Szóljon hát Róla énekünk,
Hangozzék a dalunk,
Mert Nélküle minden embernél
Nyomorultabbak vagyunk!