Világosság

 

 "... Vagy az élet milyen sok sötét területére derít fényt a tudomány, ami ámulatba ejtette már az emberiséget! A világ tarka örömei is csillognak, mint a lidércfény, - a kilőtt ágyúgolyó nyomán is fény villan a csőből, kísérteties világosság! Van tehát ebben a világban más egyéb világosság is. Sok csábító és rémítő fény villan föl, de egyik sem az igazi világosság, egyikre sem lehet azt mondani, hogy ez az élet világossága. Sőt, a végén mindegyikről kiderül, hogy a halál világossága, ha ugyan van ilyen, vagyis hamis világosság, álvilágosság, mert csak egyetlen igazi , valódi, megbízható világosság van ebben a sötétségbe merült világban: az Ige, Jézus Krisztus! Krisztuson kívül nincs más igazi világosság, csak hamis fény, csalóka ragyogás! Vegyük nagyon komolyan, amit az Ige mond: “Az igazi világosság eljött volt már a világba.” (Ján1,9 )..."

(Dr. Joó Sándor - Az igazi világosság)

Képek forrás

Facebook

Június

Garai Gábor: 

Június

Tudom, meghalnék idegenben;
ott még a fák sem ilyenek;
nem virít bodza a berekben,
akácok könnye sem pereg;
nem részegít a széna-illat,
nem villámfénnyel jön a nyár,
nem így táncol felhőn a csillag,
nem szédül az égtől a táj.
..
Meghalok itt is - : a gyönyörtől,
hogy a repceföld színarany,
hogy a lomb oly zöld szinte tombol,
s a kőnek is illata van;
hogy áll a búza nyers kalásza,
mintha világot nemzene, s e tájon az lel csak magára,
ki végleg egyesült vele.

Teljes öröm van nálad!

Túrmezei Erzsébet
Teljes öröm van nálad!

Zsoltárok 16:11
Hányszor hullt a szívemre
gyermekek mosolya:
virágok fehér szirma
május szellőjiben.
Én visszamosolyogtam,
de bús volt a szívem
és szomorú maradtam…
És szomorú maradtam.

Ha rengő bölcső mellett
édesanya mosolygott,
valami szelíd, boldog,
édes érzés fogott el,
mint bimbók hasadásán,
mint rügyek fakadásán…
Csak sugársuhanás
sötét árnyak között.
Titkos bánat födött
és szomorú maradtam…
És szomorú maradtam.
Valaki a neved mondta,
valaki rólad beszélt,
Úr Jézus, és mosolygott.
Lényéből és szavából
tiszta sugárzás, boldog,
szelíd fényesség áradt.
Megremegett a lelkem,
mint amikor a száradt,
kopár, letarolt fából
újra kihajt az élet.
Mosolya érintésén
Tefeléd megindultam,
és színed elé hulltam
mindenre rátaláltam:
mosolyra és örömre…

Nem föd már titkos bánat.
Teljes öröm van nálad!
Teljes öröm van nálad!

„Imádság Szentlélekért”

Áldott Pünkösdi Ünnepeket kívánok minden kedves Olvasóimnak! 

Bódás János:

„Imádság Szentlélekért”

Zúgó szél, mennyei vihar,

jöjj a Lélek lángjaival!

Isteni erő van tenálad,

tégy vele most nagy, szép csodákat.

Erőddel a szíveken zúgj át

és szellőztesd ki minden zugát,

szellőztess ki országot, népet,

az egész nagy földkerekséget.

Söpörd el a bűnt, a gyanakvást

s tedd, hogy végre szeressük egymást.

Hiába pénz, ravaszság, fegyver,

csak nyomorult marad az ember.

Rajtunk hatalmat te vehetsz,

újjá, tisztává te tehetsz,

S bevetheted a szíveket

Égi maggal, hogy szeretet,

Igazság, szépség dús virága

Illatozzon szét a világba.

A Föld ne gyilkos atombomba

Dühére, de szent viharodra

Rendüljön boldog félelemmel.

Te légy mennyei mentő fegyver,

Földrengés, mely nem ront, de épít,

Pusztítás, mely tisztít és szépít,

Vihar, mely alkot, tűz mely éltet

Embert, családot, földet, népet.

Hiába pénz, ravaszság, fegyver,

Csak nyomorult marad az ember!

S milliók kérnek, mert belátják:

Nem segít más, csak az imádság,

A könyörgés: „Jöjj, szent vihar,

Ég tisztító lángjaival,

Söpörd el a bűnt, a gyanakvást,

Add, hogy végre szeressük egymást,

S mint a táj, ha elállt a zápor,

Ragyogjon föl a Föld orcája

A béke tiszta sugarától!

Közeledik a Pünkösd!

Áldott Pünkösdi Ünnepeket kívánok kedves Olvasóim!

Dsida Jenő

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!Kész a világ,
Feszült ünnepi várás
Tereng felette.
Halotti csend. Csak néha néha
Sóhajt az Isten Lelke.
Kimérve minden pálya
Megtöltve minden lélek-lámpa,
Ahol csak úr a lét...
De jaj, sötét van,
Mélységes, iszonyú sötét!
A zordon tömeg-árnyék
Némán zokogva kering útjain,
S csak egyet tud és egyet érez...
Most váratlanul vágyón megvonaglik
És felzúg Istenéhez:
Betelt az idő!
Sugarat, fényt, színt adj nekünk,
Mert epedünk!
Fényesség nélkül oly sivár az élet!
Nagy alkotónk, oh mondd ki szent igédet
Legyen világosság!...
És ismétlik mindig erősebben
A felviharzott étheren keresztül
És felharsan az egek harsonája
S a végtelennek zsolozsmája zendül
Zsibongva, zsongva...
És nagy szavát az Úr - kimondja!


Túrmezei Erzsébet
Pünkösd

Pünkösd előtt - sóvárgás titkos mélye.
Pünkösd előtt - ígéretek zenéje.
Pünkösd előtt - esedezés, esengés.
Pünkösd előtt - halk hajnali derengés.
Pünkösd előtt - szent vágyak mozdulása.
Pünkösd előtt - koldusszív tárulása.
Csendesen várni - várni, hinni, kérni!
Aztán - boldog pünkösd utánba érni!

S pünkösd után - szent égi erőt-vetten,
pünkösd után - Lélekkel telítetten,
pünkösd után - bátor tanúvá lenni,
pünkösd után - szolgálni, égni, tenni,
pünkösd után - régit kárnak ítélni,
Krisztusnak élni és másoknak élni,
minden mennyei kincset elfogadni,
és pünkösd után - adni, adni, adni!

Szép Ernő: Pitypang

Szép Ernő

Pitypang

Nótába nem írnak

Gomblyukba nem tűznek

Nem tesz kirakatba

A virágos üzlet

Mert te nem vagy ritka

Mert te nem vagy drága

Csak az árokpartról

Nézel a világba

Mintha kis nap sütne

Orcád oly szép sárga

Te pitypang,

Te pitypang virágja

Az urak, a dámák

Ugye rád se néznek

Tán le is tagadnák

Az ismeretséget

Pedig hogy meggyúrtunk

Hogy agyontépáztunk

Te kezes, te kedves

Falusi pajtásunk

Hófehér lelkedet

Szétfújtuk a nyárba

Te pitypang,

Te pitypang virágja

Ezennel én tőled

Bocsánatot kérek

Köszönöm azt a kis

Könnyű gyermekséget

Köszönöm hogy itt vagy

Lehajlok utánad

Gyere bemutatlak

A kaméliának

Csak nevess rá bátran

Mezítlábos árva

Te pitypang,

Te pitypang virágja.

Májusi cseppek....

Képek kiválogatva Internetről...

Olyan szép a tavasz!

Képek Internetről kiválogatva....

Szeretni ezt az életet...

Színes hétköznapok :)

Szeretni ezt az életet ...

"Szeretni ezt az életet,
az egyetlent a végest,
Szeretni még ha bánt is,
ha mostohánk is néhanap,
de kék az ég, és süt a nap,
van benne boldogság is."
(Várnai Zseni)

www.eletszepitok.hu

Tavaszi imádság

Túrmezei Erzsébet

Tavaszi imádság

Tavasz! Színek, fények, illatok!

Simogató, meleg sugarak.

Zsendülő vetések közt járhatok

felhőtlen, kék ég alatt.

Bimbók bomlanak a fákon, bokrokon...
orgonák nyílnak nemsokára.

S tavaszi reménnyel vágyakozom

"Krisztus jóillatára".

Mert az megújult életekből árad,
s minden virágillatnál édesebb.

Felüdül tőle a fáradt,

begyógyul tőle a seb.

Megszépül tőle az élet,
könnyűvé lesz a nehéz.

A szív boldog tavaszra ébred,

segíteni mozdul a kéz.

Élő Krisztus, végy lakozást bennünk!
Virágok illatoznak szerteszét.

Segíts a Te jóillatoddá lennünk!

Árasztani szíved szeretetét! 

Erőtlenség

Ifj. Bartha Sándor
ERŐTLENSÉG

Gondolkodom:

vajon mennyi van hátra még,

mikor hangzik el: 'most már elég'?

Meddig taszíthatjuk tova életünk,

mikor pihenhetünk végre, mikor érkezünk?

Aggódom:

mennyit is húzhatok az égi mérlegen,

mik a vádak, érvek és mennyi az érdemem?

Miről mondhatom, hogy valóban enyém,

kitől várhatok biztos védelmet én?

Fogadkozom:

jó leszek Uram, jobb, mint akárki más,

a halálig elmegyek, annyira nem érdekel a világ-varázs

Szeretni foglak, hűségem ragaszkodóbb lesz mint valaha

és nem hagylak el, nem én soha-soha.

Fohászkodom:

Isteni béke szívembe szállj.

Látod ígérek bármit, Uram, ne hallgass így reám,

hisz nem a szavaim, hanem a szívem kell Neked,

ami - ó szörnyűség - beteg, nagyon beteg.

Fohászkodom:

érdemtelen, erőtelen vagyok,

ragadj meg, Istenem.

S hordozz Magaddal, erős karoddal,

végtelen Kegyelem.

Isten tenyerén!

Pecznyík Pál 
 Isten tenyerén!

Megváltott gyermekként,
miért is félnék én?
Ha lelkem ott pihen,
az Isten tenyerén?

Ha Ő az oltalmam,
ki árthat énnekem,
csak Istentagadót
 tölthet be, félelem.

A félelemkeltőt,
Jézus legyőzte rég!
Sorsa megpecsételt,
vár rá, a szörnyű vég!

Boldog: ki ott lehet,
győztes Úr oldalán,
mennyei koronát,
viselhet homlokán!

Celldömölk
2013. XII. 19.

Isten mosolya

Isten mosolya

Minden reggel Isten mosolyára ébredünk…
Megszépíti életünk
Egy parányi szépség,
csipetnyi derű,
Mit ajándékba ad Istenünk.

A reggeli fény színes játékában
– ahogy beszűrődik a fák között,
Isten mosolyát látom magam előtt…
Szeretetből szépnek alkotta ezt a Földet nekünk,
Örül, ha keze munkájában gyönyörködünk!

A reggeli harmat,
a futózápor frissessége
felüdít minden élőt…
felüdít engem is…
Csillogó cseppek
harmatgyöngye,
mint rejtett fájdalom
hulló könnye,
melyet felszárít a
napsugár…
Felszárít az égi Kéz!

És édes érzések
dalolnak újra,
Víg éneket játszik
a hárfa húrja,
Kedves melódiától
zsong az élet,
Mert szeret az Isten,
Mosolya újra enyém lett!

Bár rögös utakon fut az életem,
Egy napon a fényre ér ki hirtelen…
Elém tárul, mit eddig nem látott szemem,
Mert rejtve volt, nem foghatta fel az értelem…

Hol földi életem egykor véget ér,
A mennyei város int majd felém,
Elém tárul akkor egy új világ…
Mindig láthatom az Isten mosolyát!

Hajlik a nyír

Illyés Gyula: 

Hajlik a nyír

November van, torlódnak a fellegek,
sejteni csak, a déli nap hol lebeg:
hályogosan meg-megvilágul az ég,
mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.
Csuklik, felsír a nyírerdő, elcsitul,
tanít dalra már engem is magyarul.
Morog a tó, hab-fogait felfedi,
a dühödt szél visszafelé tereli.
Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,
úgy tagolja az ősz konok ritmusát.
Arra lépek, meg-megállva s hirtelen
nekifutva, mikor nem is tervezem.
Száll kiáltva, száll az égre, visszaszáll
s felcsap ujra, lecsap uúra, irja már
az ős baj lázvonalát a láthatár
sötétszürke táblájára a madár