2013. december 28.

Boldog Új Évet kívánok Mindenkinek!


Boldog Új Évet kívánok minden kedves Olvasóimnak sok szeretettel az Úr kegyelméből! 

"Szememmel én vezetlek téged,
Amerre mégy veled megyek!
Utat török, nem árthat néked
Sötét völgy vagy zordon hegyek!
Járj szárazon, vagy víz felett -
Arcomnak fénye hűn vezet!"

2013. december 7.

Az első hó



Az első hó 

Fehér a hó, fehér a ház
fehér a gondolat, mi rám talál.
Az első hó fedte, nyugalmas táj
békével tölt el, s rám kiabál:
megállj!
Tedd le most gondod, békítsd meg lelked!
Pihentesd tested, tárd nagyra szíved!
Szorongó fájdalom szálljon most messze.
Suhanjon kavargó, fehér pihével.
Űzd el a bánatod hótakaró alá!
Minden rosszat fedjen, 
s hozzon jót és áldást!
Fehér a hó, fehér a táj…
Fehér a lélek… fehér varázs…

2013. december 4.

Ő mindig veled van...



Lakatos Gerda
Ő mindig veled van...


Ha szívemre rátör a hatalmas fájdalom,
S úgy érzem, ennyi volt! Vége! Feladom!
Akkor is van valaki, ki kitárja karját,
S várja hogy kiönts lelked gondját, baját.

Ő a te urad, hatalmas Istened,
Ő az, ki ad ételt, italt, békét, s szeretetet.
Ha szívedet neki adod, s szolgálod őt híven,
Ő nem feledkezik meg rólad, megóv bajtól téged.

Szeretett téged, már születésed előtt,
Ha bánatos voltál, adott nyugalmat, s erőt.
De nézz a szívedbe jól, s gondolkozz el szépen,
Isten a sok jóért mit is kért cserébe?

2013. december 2.

A SZERETET KULCSA



Pecznyík Pál : 
A SZERETET KULCSA

Isten áldott, drága Fia,ki mindenkit pártfogolt;
népe között - mint hontalan -,három évig vándorolt.

Amerre járt; falun, pusztán, népe vette Őt körül;
szánva népét; fájt a szíve, sírt a lelke ott belül.

Imádkozva élt közöttünk, tanított és vígasztalt;
puszta helyen, éhezőknek, terített meg Ő asztalt.

A kevésből: ötezernek, adott halat, kenyeret;
szavaival, kezeivel, gyógyított sok beteget.

Bár szegényen élt a földön, király módján csak adott;
viszonzásul: övéitől, hálát, alighogy kapott.

Ám annál több koholt vádat, gúnyt, szidalmat, megvetést;
pedig értünk és helyettünk, viselte a szenvedést!

Keresztfáról hulló vére, mutatta be, mint szeret.
Bűnös embert ennél jobban, szeretni már, nem lehet!

2013. december 1.

2013. november 19.

Avarban



Füle Lajos
Avarban

Felhők árnyéka száll a hegy felett,
fésülik már az erdőt a szelek,
maholnap minden fája lombtalan.
Zörgő avarban ballagok magam,
a vállamon egy kis levélke ül,
nagy, tisztuló csend lelkemen belül.
Lebben a lomb, mint tarka pille, le,
könnyű mosollyal mintha intene.
Az ágnak-e? Az égnek-e? Nekem?
Fogd fel, szívem, és mondd el, énekem:
Az őszi árny csak elfogyó derű,
és a halál is olyan egyszerű,
oly egyszerű és oly természetes!
Minden fa tudja, hogy nem végleges.


2013. november 4.

Kereszten Irgalom



Páskulyné Kovács Erzsébet
Kereszten Irgalom

Voltak szép napok,
voltak rosszak.
Voltak örömök, bánatok.
Életünknek ilyen az útja,
hol tűnik a Nap,
hol felragyog.
Múlnak az évek, elsuhannak,
alig-alig vesszük észre.
Mire feleszmélünk, már késő!
Messzi múltba hullt
életünk nagy része.
– A vágyak kihullnak szívünkből,
borongós őszben botorkálunk,
mohos-emlékekre, avarra lép
szüntelen megsebzett lábunk.
Salétrom kúszik egyre feljebb
érzésünk megroggyant falán,
sárgult emlékek hulldogálnak
életünk szürke alkonyán.
Mély sodrású titkok bomlanak,
kísérnek szelíd bánatok:
külön utakon, külön sorsunk
külön keresztje oly nagyok.
De rajta az örök fénysugár:
szent álmaink nincsenek veszve!
Még nem voltunk, mikor az irgalom
megbocsájtást írt a keresztre.

2013. október 11.

A völgyben ágyat vet az ősz



Füle Lajos 

 A völgyben ágyat vet az ősz


A völgyben ágyat vet az ősz
hulló levélnek, tört virágnak.
A büszke tölgy is érzi: hős
szívében érik új alázat.

A kő is tudja: rálapul
megadással az anyaföldre.
Az illat is: fölszáll, lehull,
és csak bolyong már föl, le, föl, le... 

Fejem számolt hajszálai
hulló levél útjára térnek...
Örök hazáról álmodik
testemnek templomán a lélek...

2013. október 2.

2013. szeptember 14.

Elmúlt a nyár



Pecznyik Pál 

 Elmúlt a nyár


Hamar elmúlt ez a nyár,

őszbe fordult a határ,

tarka ruhát ölt a föld,

egyre kevesebb a zöld.


Minden nyarat ősz követ,
színez erdőt, kerteket.
Útra kelt a fecske-nép,
nem halljuk már énekét. 

Szerte, vetkőznek a fák,
lombtalan lesz minden ág.
S ha erdőn át, visz utunk,
lomb-szőnyegen járhatunk.

Életünkben is a nyár,
úgy elsuhan, mint madár,
de a lelkünk végtelen,
Atyánk vár rá, égbe fenn.

Fényben ragyog új honunk,
az lesz végső otthonunk.
Ott nem lesznek évszakok,
sem évek, sem hónapok.

Sem hajnal, sem alkonyat,
múltra semmi nem mutat.
Abban Jézus lesz velünk,
Őt dicséri énekünk.


2013. augusztus 14.

Búzavirág



Sík Sándor
Búzavirág
Jó volna lenni búzavirág-módra: 
Ülni tövemen csendességgel, 
És napra, rétre, aratókra 
Rámosolyogni halkan, kéken, 
Békességgel.
Ne lenne közöm semmi, semmi 
Tevés-vevéssel, hangossággal: 
Csak lenni, szépen, csendben, lenni, 
És dicsérni a boldog Istent 
Boldogsággal.

2013. augusztus 3.

Isten iskolája



Pecznyík Pál 
Isten iskolája

Viruló szép természetünk, Isten csodás iskolája,
abban tanul minden ember, mint az Atya, kis diákja. 
A növény és állatvilág, Isten keze alkotása,
de egyedi: madár, rózsa, égen - földön, nincsen mása. 
Ám két ember sem egyforma, ahány ember, annyiféle,
fehér bőrű, színes bőrű, Isten drága szemefénye!
Tantermünk a szép természet, Tanár urunk, láthatatlan,
Lelke által tanít minket, van részünk sok ámulatban. 
Két osztály van: alsó, felső, alsót: mindenki elvégzi,
felső osztályba az jut el, ki halálig, Istent féli!
Választhatunk kedvünk szerint, a sokféle tantárgy között,
van ki, felső osztályba tart, legtöbb: alsós, röghöz kötött. 
Láthatatlan Tanárunkat, egyszer látta, földünk népe.
Nem fogta fel áldozatát, midőn vérét, adta érte!
Pedig azért jött a földre, hogy a nagy tanítványsereg, 
Tanárával együtt éljen, és zengjen hálaéneket. 

Celldömölk 
2013. VIII. 2.

2013. július 12.

Virágok üzenete



Virágok üzenete

Szeretetünk jeléül virágot adunk. Gyerekek, serdülők, felnőttek rengeteg alkalmat találnak, hogy virággal kedveskedjenek annak, aki szívükben különleges helyet foglal el. A leggyöngédebb és a legforróbb emberi szeretetet is ki lehet fejezni a különböző virágokkal, sőt néha csak általuk lehet.
E világ tele van virágokkal. Mindegyik fajtat felkutatni, lefényképezni, osztályozni csaknem lehetetlenség.
De gondolkozzunk csak: mire is való a virág? A tudósok szerint egyedül az ember tudja értékelni és méltányolni a virágok szépségét. Akkor itt valami üzenetről lehet szó, amit csak kevesen értenek meg! Isten, irántunk való végtelen szeretete egyik jeléül szinte végtelen változatú és színárnyalatú virágot adott az embernek. A kis üzenethozók csendben, szerényen várják, hogy rájuk nézzünk s megértsük, amit nekünk Isten általuk is mondani akar.
Amióta ezen eltűnődtem, minden virágra különös figyelemmel és szeretettel nézek. Megcsodálom, elnézem őket sokáig és szinte olvasom, mint egy személyes levelet az Úrtól. Hiszen ha mi, emberek, tudjuk, hogy a virággal a legnagyobb szeretetet is kifejezhetjük valaki iránt, s az a valaki meg is érti üzenetünket  mennyivel inkább tudja ezt a Teremtő és az életét szeretetből értünk adó Isten!
Ha legközelebb rózsák között jársz vagy a vadvirágos réten, hallgasd meg okét. A Teremtő Isten megszámlálhatatlan szeretetüzenete ők. Engedd, hogy beszeljenek neked — éppen neked — és teljen meg szíved szépségükkel és Isten irántad való szeretetével! /P. K./

Forrás:
 Vetés és Aratás

2013. június 4.

Sík Sándor: Eső, eső, eső



Sík Sándor : 
Eső, eső, eső

Eső, eső, eső, 
Vígasztalan és végtelen. 
Elömlő ólom odafönn, 
Elömlő posvány idelenn.

Eső, eső, eső. 
Mi lehet odafönn? 
Csak egy van ilyen el nem fáradó: 
Fosztott anyák szemén a könny.

Eső, eső, eső, 
Te tán az Isten könnye vagy: 
Kicsalt a szívekből felborzadó 
Sarkéji fagy.

Eső, eső, eső. 
Talán a türelem 
Végtére odafönn is elfogyott, 
most már nem lesz másként sohasem!

2013. május 24.

2013. május 18.

Pünkösdvárás



Vargha Gyuláné 

 Pünkösdvárás


Istennek Lelke szertejár,
az új pünkösd itt van közel.
A kis sereg epedve vár,
Szentlélek Isten, ó, jövel!

Mint lágy szellő, folyvást fuvallsz,
kérő szavad mindegyre hív,
s megnyílik, merre áthaladsz,
sok, üdvre vágyó, szomjas szív. 

De hány szív van, mely még setét,
a télnek álma ráborul,
nem érzi tavasz kezdetét,
pedig fölötte átvonul.

Jöjj, Lélek! Lobbanj égi tűz!
Jöjj zúgó szélnek szárnyain,
álmot, közönyt, halált elűzz,
szívünk előtted tárva, ím.

Ó, adj erőt, tüzet belénk,
hadd csapjon szerteszét a láng,
Igéd, miből csak tördelénk,
harsogjon égi kürt gyanánt,

fölrázva álmodók hadát,
s kit fogva tart a bűn-halál,
lássa meg mind a Golgotát,
hol rá bocsánat, béke vár.

Szentlelked töltsd ki ránk, Urunk,
tisztítsd, szenteld meg népedet, 
hadd zengjen szívünk s ajakunk
pünkösdi hálaéneket.

2013. április 6.

2013. március 9.

TAVASZ








2013. március 7.

Tavasz







"Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.
Hívogatón, ha letekint rátok,
talán ti nem engedtek szavának,
kis rügyei a nagy magyar fának!
Tavaszt csak nap melege adhat.
Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.
De hogy a fa virágba boruljon,
kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,
engedjen a napfény melegének,
Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!
Meleg árad le a magyar fára:
az Úr Jézus kegyelmének fénye.
Hogyne lenne életre reménye!"


(Túrmezei Erzsébet
A magyar fa című vers részlet)