A szépség

Füle Lajos

A szépség

A szépség volt az álmom,

szépség a mágnesem.

Tán ott is megtaláltam,

ahol más senki sem.

Volt úgy, hogy életemben

tombolt a bú, a gond,

mégis nyomára leltem:

tüskék közt rózsa volt.

Rejtőzve is közel jött,

bármerre vitt az út,

hol egy mosolyba fészkelt,

hol egy kis dalba bújt.

Hol illanó madárka volt,

hol hímes lepkeszárny,

hol múló, ritka mámor,

hol hamvas, tiszta lány.

Hol halkuló harangszó,

hol zsoltár ritmusa,

gyerekhang, messze hangzó,

vagy hangtalan ima,

de mindenütt elértem,

de szüntelen elért.

A szépség volt az élet,

az élet volt a szép.

Forrás:
Vetés és Aratás című Folyóiratból

Tavaszváró képek

A szépség próbája

Reményik Sándor
A szépség próbája

Egy könnycsepp szállt fel valaki szemébe,
Mint aranyfelleg alkonyati égre.

Mert dal szállt fel egy másik szív tövéből,
Örvényes, néma, feneketlen mélyről.

A dal kérdezett: igaz dal vagyok?!
A könnycsepp igazolt és ragyogott.

Úgy ragyogott, mint egy gyémánt-pecsét,
Átragyogta a költő kételyét.

A költeményen és a könnyön át
A Szépség találta meg önmagát.