Őszi alázat

Füle Lajos:

Őszi alázat

Gyérülő hajjal merengnek a fák,

lehajtott fejjel rokkant napraforgók

földre borulva tűnődik a fű.

Különös, mély alázat

árad a tájból,

azok alázata,

kik megtették a tőlük telhetőt,

s megrokkantak belé,

de ez az őszi verőfény övék,

meg a helytállás boldogsága is.

Őszi érintés

Tóth Irén:
Őszi érintés

Elmúlt a nyár. Fák lombjain
könnycseppként ébred a holnap,
fém színű reggelek, ólom- nappalok
alig -fényt bitorolnak.
Avart markoló ujjakkal szél simítja homlokom,
fagyos érintésétől, hervadó csók pírja
ébred arcomon.
Holt levelek szállnak a négy égtáj felé
míg a szél hullám-karja
ernyedten aludni tér.
És a könnyektől nehéz ezerszínű levél
letérdepel a sárba,
eltiporva, megalázva ér
örök árnyékvilágba.

A kép és a vers forrása

Facebook

Szeptember

Helló Szeptember!

Radnóti Miklós

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

1940. július 15.