ŐSZI IMÁDSÁG

Páskulyné Kovács Erzsébet
ŐSZI IMÁDSÁG 

Áldott jó Istenem!
Megköszönöm Neked
azt a nagy kegyelmet,
azt a szeretetet,
amivel tartottad kicsiny
életemet.
-Őszbe fordult az év
Hullnak a virágok.
Hervadnak a szívemben
megálmodott álmok.
Vágyakat söpörget
bennem az őszi szél,
szétszórja, elfújja:
a vágy csak ennyit ér,
,Ami mögöttem van
hadd legyen kár, szemét,
Ami előttem van:
legyen minden Tiéd!
Kegyelmed boruljon
utam hajlatára,
a nappalaimra
és az éjszakámra.
Havas téli napon
melegítsen Igéd,
a téli csend bennem
bontsa ki szépségét.
Szenvedélyes hittel
úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján
virágot bontson az.
És gyümölcstermő nyár
jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved
szenteltessék benne.

ŐSZ

Túrmezei Erzsébet

ŐSZ

Uram, búcsúzik az élet, 
mert a gyümölcsök megértek, 
meleg nyárnak vége lett. 
Elszáll a vándormadár is, 
és megborzong a virág is. 
Hullanak a levelek 
aranyszínű szemfödélnek. 
Egyre csendesebb az ének. 
De borongós ég alatt 
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen, 
és elémírod az égen 
vándormadarak jelét, 
hogy mélyen szívembe rejtsem, 
vándorvoltom ne felejtsem, 
vándoroljak Tefeléd. 
Mind korábban itt az este. 
Megért a szőlő gerezdje. 
Hadd mondjak, Uram, neked, 
mindezért dícséretet.

Köszönetet a ködért is, 
a lehulló levélért is, 
minden gyümölcsért a fán. 
Röptéért vándormadárnak. 
Hirdessétek, könnyű szárnyak, 
hogy van melegebb hazám! 
Át a ködön, át az éjen 
édes zengéssel kísérjen 
dérbelepte réteken 
őszi hálaénekem!

Őszi tájon

Szabolcska Mihály 

 Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy, biztató varázs van

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra,

Az árnyékot messze nyújtogatja...

S mintha onnan valamit várnának:

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe:

Sarjadozik egy-egy zöld levélke;

Előlege egy más kikeletnek,

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe

Elringat egy édes merengésbe...

És kibékít a nagy elmúlással:

Minden élet folytatódik mással!

Örökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik,

De reggelre gyönyörű sors vár rá:

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Új élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja,

S a változást keze igazgatja!