KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Füle Lajos

KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.

Uram, szállásra hol találsz most?

Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely

szállást csak barmoknak adott

térjél be hát! Számodra van hely,

találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel

nincs ékesítve ez a ház.

Mégis, ne rettenj vissza tőle,

ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,

Kinek egek örvendenek…

Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,

s hozd el számomra fényedet!

ELJÖN!

Túrmezei Erzsébet:
ELJÖN  

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.

Itt a november

Juhász Magda

Itt a november

Hideg a reggel, 

ázik a táj, 
emberre, állatra 
rossz idő jár. 

Itt a november, 
fütyül a szél, 
vadludak sírnak, 
szitál a dér. 

Károg a holló: 
- Búsulni kár, 
jövőre eljő majd 
újra a nyár.

Isten itt van!

Pecznyík Pál

Isten itt van!

Isten itt van a világban,

szíve dobog szent Fiában!

Hangja zeng a madárdalban,

néha harsog, bősz viharban.

Hatalmát hirdetik hegyek,

tornyos-hullámú tengerek.

Szelek szárnyán suhan tova,

nem fárad el soha, soha!

Csillagszemmel reánk tekint,

szeretete hálára int.

Egyetlenét adta értünk,

hajtsuk meg előtte térdünk!

Boldog aki ezt elhiszi,

lelkét magához felviszi.

Ámde aki nem hisz Benne,

kárhozatba jut a lelke

Isten itt van, bár nem látjuk,

jóságáért Őt imádjuk!

Az új földön látható lesz,

közel leszünk szent szívéhez.

Fényben úszik alkotása,

elkápráztat ragyogása!

Celldömölk

2012. II. 11. 

Falevél keringő

Szuhanics Albert

 Falevél keringő

Falevél keringőt játszik az ősz,
friss zenét komponál a csípős szél,
táncolva hull le a sárga levél...
merengőn bámulja rőt színű őz. 

Október karmester pálcája int,
zizeg a gyönge ág, zörren avar,
őszi szél örvénylik, lombot kavar...

levéltánc kezdi a valcert megint.
Keringőt táncol a sárga levél,
körbe száll, sodorja bús őszi szél,
bágyadt fénysugárból Strauss figyel...
Az erdő énekel, suttog zenél,
két lábam megmozdul, bús táncra kél,
hangulat s egy dallam messze visz el...

Nem elég

Túrmezei Erzsébet

Nem elég
(Részlet)

"...Köszönöm, hogy nem fáradtál bele,
s nem lankadt még le fölemelt kezed.

Millió szem meredhet lefele...

látják, nem látják, sose kérdezed.

Köszönöm. De jaj, nem elég most mégse!

Bár megnőne egy csodaérintésre

az az ujjad, s a végtelenbe nyúlna...

izzón-fénylőn mutatna utat nékünk,

hogy küzdve-küzdő, lázas nemzedékünk

a "bízva bízzál"-t végre megtanulja!"

ISTEN GYÖNYÖRŰSÉGE

Ifj. Fazekas László

ISTEN GYÖNYÖRŰSÉGE 

"Istenben a lélek gyönyörködik,

mert ami szép, az mind Isten"
Wass Albert 

Ami szép itt, ami jó itt,

S mindaz, ami gyönyörűség,
Isten adta, Ő alkotta,
Benne rejlik a bölcsesség. 

Ezt a Földet, s rajta mindent,

Nagy gondosan készítette,
Szeretetbe öltöztetve,
Tarka színnel díszítette. 

Hogy elromlott és felbomlott

Rendje és harmóniája,
Az a sátán gonoszságán
Szédült emberek munkája. 

Igaz lélek nem tesz mást,

Csak gyönyörködik az Istenben,
Mert mi szép és tökéletes,
Az egyedül csak a Jóisten!

SZEPTEMBERI SZONETT

Tóth Árpád
SZEPTEMBERI SZONETT

Szeptember szép szultánja, Ősz, pompás, buja zsarnok,
Már vár a hódoló táj; a zöld és elviselt
Kaftánú bús tuja mind furcsa dervised,
Mind mélyen hajladoz, s halkan imázva mormog.

Sárga selyemben várnak a szép, hervatag ormok,
Rabnők, kiket elgyötresz, s kik engedelmesek;
S te jössz, puhán s pompázón, s gyűrűfényes kezed
Aranyos reflexétől a tiprott fű is csillog.

Ki gőggel és egykedvűn, de fénylőn s mégis áldva
Ölsz meg mindeneket, hervadás padisáhja,
Köszöntelek e szirtről, leghívebb dervised.

Hatalmas úrkezed ereszd vállamra keggyel,
S ha térdre tör hűs súlya, szólj halkan: most eredj el,
S átkos, dús ajándékul az őszi bút vigyed.

Forrás:

Facebook

Szeretettel !

"Az Úr pedig igazgassa a ti szíveteket az Isten iránt való szeretetre, és Krisztus iránt való állhatatosságra."

( 2. Thessz. 3: 5 )

Nyárutó

Polacsek Erika : 

Nyárutó

Megint itt van, s látni már

úszó felhőit a nyárvégi égnek,

hűs lebbenéseit a suhanó szélnek,

s szellő varrta fodrait a kék víznek.

Tudom, mint minden évben,

most is elillan a nyár,

s a párhónapnyi létet

lassan megadja már.

Rajta! Kacagj hát!

Ne add fel oly könnyen,

ontsd ki melegét a nyárnak,

az ősz bár itt van, még várhat!

Hűvösre fordul az éj,

a viharban ágak törnek,

s a tölgy most lomhán hajtja meg

sárguló fejét az érkező ősznek.

MINT FORRÁS

Zsejki Irén

MINT FORRÁS

Te ne csak várj, de adj,

amit kaptál, magadból oda mindent.

Erőt, gondolatot, vágyat,

akaratot, szeretetet, jóindulatot,

csak ez boldogít itt lent.

Valós örömöd úgy lehet,

ha osztódik szereteted.

Ha csak várod, de te nem adsz,

lehetsz gazdag, szegény maradsz.

A forrás is mind jobban árad,

patakká nő, és el nem fárad.

Ha a vizét bőven termi,

sok szárazat fog megöntözni.

Áldás leszel, ha úgy szeretsz,

hogy sokakért sokat tehetsz.

Ha bővölködsz a szeretetben,

örömöt lelsz majd mindenben.

Égi Kertész

Pecznyík Pál 
Égi Kertész

Jézus égi kertész, jöjj szívünk kertjébe,
plántálj lelki rózsát, tövisek helyébe.
szív – kertünk: bűnbozót, bűntövis borítja,
nincs itt olyan kertész, aki azt kiírtja.
Urunk hála néked, Lelked által jársz itt,
áldott kezed nyomán virul rózsa, pázsit.
Szív – kertünk rózsái, néked illatoznak,
lelki harmat nyomán dúsan virágoznak.
Ám szívünk kertjére, ellenség is támad?
túrja a pázsitot, tép sok rózsaszálat.
E nagy ellenséggel, csak Te tudsz elbánni,
Veled az ős Gonosz, nem mer szembeszállni!
Áldott égi Kertész, védd meg szívünk kertjét,
kétélű kardoddal, ellenségünk verd szét!
Szív - kertünk ajtaján, ragyog vérpecséted,
Te váltottad vissza, ezért drága néked!
Amíg szív – kertünknek, Te vagy a gazdája,
Büntetlenül: senki, nem támadhat rája!
Ezért szív – kertünknek illata, szépsége,
viruljon sokáig, Atyád tetszésére.
Hisszük: az új földön, szebb új kertben járunk,
soha nem hervad el pázsitunk, virágunk.
Telve lesz az új kert, rózsa illatárral,
s abban: néped ajkán, hálaének szárnyal.

 Celldömölk 

2014. IV. 28. 

Nyári zápor

Végre esik az eső, végre enyhült a nagy hőség!

Hála az Úrnak, hogy gondoskodott az esőről is!

Kányádi Sándor

Nyári zápor

Virágon lepke,

tarka pillangó,

körüle zümmög,

donog a dongó.

Fű, virág, minden

áll mozdulatlan.

Izzad a lepke,

olyan meleg van.

"Borul, beborul,

Vigyázz, pillangó!

Bújjunk, bújjunk el" -

dongja a dongó.

Felhő az égen,

borul a napra.

Megáll a lepke

egy pillanatra.

Libbenne szárnya,

jaj, de már késő.

Dördül az ég, és

zuhog az eső.

Zuhog a zápor,

ázik a lepke.

Szorítja szárnyát

nagy dideregve.

Aztán a felhő

ahogyan támadt,

fordít a tájnak

hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és

a kis pillangó

szárítja szárnyát,

s donog a dongó.

Májusi rózsa

Április

A kép forrása: Vass Lehel fotói

vasslehel.blogspot.com

"...Április! Esőt érlelő
Mindig felhőből bújsz elő!
Te is felhő vagy, csupa víz:
ázik a rigó, fürj, fecske, csíz,
a rét s réten a kiscsikó -
Szeszélyedben nincs semmi jó.
Fejünkre zuhogsz záporozva,
aj, Április, tavasz bolondja!..."

( Kormos István : Kerek Esztendő )

Várnai Zseni: Csodák csodája

Várnai Zseni: Csodák csodája

Tavasszal mindig arra gondolok,
hogy a fűszálak milyen boldogok:
újjászületnek, és a bogarak,
azok is mindig újra zsonganak,
a madárdal is mindig ugyanaz,
újjáteremti őket a tavasz.

A tél nekik csak álom, semmi más,
minden tavasz csodás megújhodás,
a fajta él, s örökre megmarad,
a föld őrzi az életmagvakat,
s a nap kikelti, minden újra él:
fű, fa, virág, bogár és falevél.

Ha bölcsebb lennék, mint milyen vagyok,
innám a fényt, ameddig rámragyog,
a nap felé fordítnám arcomat,
s feledném minden búmat, harcomat,
élném időmet, amíg élhetem,
hiszen csupán egy perc az életem.

Az, ami volt, már elmúlt, már nem él,
hol volt, hol nem volt, elvitte a szél,
s a holnapom? Azt meg kell érni még,
csillag mécsem ki tudja meddig ég?!
de most, de most e tündöklő sugár
még rámragyog, s ölel az illatár!

Bár volna rá szavam vagy hangjegyem,
hogy éreztessem, ahogy érezem
ez illatot, e fényt, e nagy zenét,
e tavaszi varázslat ihletét,
mely mindig új és mindig ugyanaz:
csodák csodája: létezés… tavasz!

Márciusi napfény

Kun Magdolna

Márciusi napfény

Tavaszt csalt arcomra a márciusi napfény,
álmodozón szép, lágy melódiát,
mely feledtette velem, hogy átfagyta a tél,
a lelkemben kongó rideg muzsikát.
Most hegyeket borít virággal az élet,
patakok színét kékíti az ég,
erdők zümmögik a kismadarak dalát,
melyek szívembe éneklik
az élet ütemét.

Szebb új világ!

Pecznyík Pál

Szebb új világ!

Több millió bolygó közül,
csak bolygónkon van élet,

Isten szomorúan látja, 
ősi bolygónk mivé lett!
Szennyezett már földünk, vizünk,
szennyezett a levegő,
különféle vegyszer nyomán,
szennyezett a betevő!
Élelmünk és egészségünk, 
egyre jobban szennyezett, 
nem csoda, ha hatásuktól,
beteg lesz a szervezet. 

Isten lakás gyanánt adta,
ezt a bolygót minekünk, 

így azt fogjuk majd aratni,
amit abba bevetünk.
Rajtunk a nagy felelősség,
ha a földünk szennyezett,
Isten egy nap: elszámoltat
minden népet, s nemzetet!
Isten: szennyezett földünket, 
egykor tűzzel törli el,
s ezt a szennyezett világot, 
szebb, új világ váltja fel!
Új földet már nem szennyezi.
sem vegyszer, sem a halál,
fővárosa Jeruzsálem,
mely ragyogó fényben áll!
Atyánk régtől abba várja,
minden megtérő fiát,
s bomló földi ruha helyett, 
kap szebb, örök fény-ruhát!

Celldömölk

2012. XII. 24.

Mi a boldogság?

Saját fotó

Franciaország - Carcassonne

Farkas Éva: 
Mi a boldogság?

Hogy mi a boldogság? Most elmesélem, 
Ha ideülsz mellém, szótlanul, szépen. 
Hunyd be a szemed, ne gondolj semmire, 
Figyelj a lelkednek rezdüléseire. 

A boldogság ott mélyen, tebenned van, 
Most szunnyad éppen, némán és hangtalan. 
Jelre vár, hogy kinyíljon, mint a virág, 
Ébredő fény, melytől más lesz a világ. 

Boldogság, amikor másnak adni tudsz, 
Ha békét hozol, nem szörnyű háborút. 
Nem mérlegelsz, segítsz, ha valaki kér, 
Megosztod, ha asztalodon van kenyér. 

Mersz szeretni, hagyod, hogy szeressenek, 
Letörlöd az érted hullott könnyeket. 
Bízol, nyílt szívvel várod az új csodát, 
Egy versben, egy dalban, ott a boldogság. 

A boldogságért néha szenvedni kell, 
Egyszer eljön, vedd hát észre, jól figyelj! 
Engedned kell, hogy szívedet mossa át, 
S kezedet megfogja egy igaz barát. 

Ne félj attól, hogy most talán sírni kell, 
Szívedből lassan eltűnik a teher. 
Hallgasd szívverésed friss, új dallamát, 
Kicsiny csoda, de ez már a ,,boldogság".

Áldott légy a biztatásért!

F. Farkas Rozália
Áldott légy a biztatásért!

Uram, köszönöm, hogy nem
tartod számon bűnömet,
hogy szent Fiadban nézel engemet…

Ha számon tartanád bűneinket,
ugyan ki állhatna meg Előtted?
Ha mérlegre kerülnének azok,
vajon nyerhetnénk-e bocsánatot?

Milyen jó, hogy szent Igédből
ismerhetjük meg akaratod, szavad,
azokat hallgatva az ember lelke
tiszta lesz és szabad…

Áldott légy a biztatásért,
az örömökért, az áldásokért,
taníts kérlek alázatra,
és köszönetet mondani mindenért!

Bocsásd meg bűneimet,
tévedéseim, hibáim, vétkemet!
Köszönöm, hogy jöhetek Hozzád,
hogy Te vársz mindig rám,
hogy leveszed rólam szennyes ruhám!