Égi Kertész

Pecznyík Pál 
Égi Kertész

Jézus égi kertész, jöjj szívünk kertjébe,
plántálj lelki rózsát, tövisek helyébe.
szív – kertünk: bűnbozót, bűntövis borítja,
nincs itt olyan kertész, aki azt kiírtja.
Urunk hála néked, Lelked által jársz itt,
áldott kezed nyomán virul rózsa, pázsit.
Szív – kertünk rózsái, néked illatoznak,
lelki harmat nyomán dúsan virágoznak.
Ám szívünk kertjére, ellenség is támad?
túrja a pázsitot, tép sok rózsaszálat.
E nagy ellenséggel, csak Te tudsz elbánni,
Veled az ős Gonosz, nem mer szembeszállni!
Áldott égi Kertész, védd meg szívünk kertjét,
kétélű kardoddal, ellenségünk verd szét!
Szív - kertünk ajtaján, ragyog vérpecséted,
Te váltottad vissza, ezért drága néked!
Amíg szív – kertünknek, Te vagy a gazdája,
Büntetlenül: senki, nem támadhat rája!
Ezért szív – kertünknek illata, szépsége,
viruljon sokáig, Atyád tetszésére.
Hisszük: az új földön, szebb új kertben járunk,
soha nem hervad el pázsitunk, virágunk.
Telve lesz az új kert, rózsa illatárral,
s abban: néped ajkán, hálaének szárnyal.

 Celldömölk 

2014. IV. 28. 

Nyári zápor

Végre esik az eső, végre enyhült a nagy hőség!

Hála az Úrnak, hogy gondoskodott az esőről is!

Kányádi Sándor

Nyári zápor

Virágon lepke,

tarka pillangó,

körüle zümmög,

donog a dongó.

Fű, virág, minden

áll mozdulatlan.

Izzad a lepke,

olyan meleg van.

"Borul, beborul,

Vigyázz, pillangó!

Bújjunk, bújjunk el" -

dongja a dongó.

Felhő az égen,

borul a napra.

Megáll a lepke

egy pillanatra.

Libbenne szárnya,

jaj, de már késő.

Dördül az ég, és

zuhog az eső.

Zuhog a zápor,

ázik a lepke.

Szorítja szárnyát

nagy dideregve.

Aztán a felhő

ahogyan támadt,

fordít a tájnak

hirtelen hátat.

Kisüt a nap, és

a kis pillangó

szárítja szárnyát,

s donog a dongó.