SUGÁR

Kissné Ady Éva

SUGÁR

Fényesen, vidáman indul
Még hajnalok hajnalán

Vagy - hogy nem is alszik talán?

Ez könnyen meglehet.

Ő tudja igazán

Hogy merre van nyugat

És merre van kelet.

Fodros felhők hátán

Meg-megpihen aztán,

Nyargat szétsebesen

Kicsit kacsint madarak tollára,

Bekukucskál erdők tisztására,

S hogy egy virág se ne legyen árva

Csókot lehel mindnek a szírmára.

Széz nap csillok a tenger vizében

Amikor az fodrozódik éppen.

Ha lát egy harmattal teli határt

Ezer felé osztogatja magát.

S, ha meglát kicsiny templomablakot

Szét szórja rajta a fényes napot.

Fázós aggastyának meleget ad,

gyerkfejet selymesen simogat

Ott ül sötét szomorú szemekben

Őt látod kibuggyanó könnycseppben.

Uram! Én sugarad vágyok lenni

Hideg szívekbe beragyogni.

Fényeddel mind, mind szerteosztani!

Alázatban nálad megmaradni

Kis fények gyúljanak körűltem

Így tudhatom, hiába nem éltem!!!!