KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Füle Lajos

KARÁCSONYI KÖNYÖRGÉS

Mint Betlehemben, zsúfolt a város,

megszállta tenger idegen.

Uram, szállásra hol találsz most?

Nem maradsz-e a hidegen?

Szívem istállójába, amely

szállást csak barmoknak adott

térjél be hát! Számodra van hely,

találsz egy csendes jászlat ott.

Csillogó arannyal, drágakővel

nincs ékesítve ez a ház.

Mégis, ne rettenj vissza tőle,

ha szénát, pozdorját találsz,

Ha nem lehet méltó tehozzád,

Kinek egek örvendenek…

Lásd, ez vagyok… térjél be hozzám,

s hozd el számomra fényedet!

ELJÖN!

Túrmezei Erzsébet:
ELJÖN  

Ádvent. Szelídzengésű üzenet.
Eljön! Eljön!
Beteg, a gyógyulásod,
rab, a szabadulásod,
halott, az életed.
Szomorú, most jön az öröm!
Erőtlen, most jön az erő!
Éjbe' járó, hajnalra váró,
fölkel a fény neked.
Zendül az ég,
zendül a föld,
Isten izent:
Eljön! Eljön!
Ádvent! Ádvent!

Ádvent. Dörög rendíthetetlen,
kemény királyi üzenetben.
Eljön. Eljön.
Ha elkerülöd a mosolyban,
elédkerül mint könny, sikoltás.
Ha a bölcsőben meg nem látod,
utadat állja mint koporsó.
Eljön az Első és Utolsó.
Ha mint templom szelíd harangja
nem találhat szíven a hangja,
ágyúk ádáz tüzében hallod
ítélni rajtad majd e hangot.
És rombadőlhet minden oltár,
elnémulhat zsolozsma, zsoltár,
házad küszöbén fog megállani...
A munkazajban, léha dalban,
vagy az éj titkos csendjében fogod
közelgő lépteit meghallani.
Eljön, eljön! Ki nem kerülheted.
Ha kikerülöd mint kegyelmet,
úgy kell bevárnod mint ítéletet.
Hallod? Hallod?
Mozdul az ég, mozdul a föld,
Isten izent:
Eljön. Eljön.
Ádvent. Ádvent.