2019. december 1.

Tél Hírnöke

Hófehér hírnökét elküldte már a tél,
Titkon ilyenkor minden szív remél.
Kisded és felnőtt, most egyformán gyerek,
Mindenki kutat, valamit keres.

Medvék a téli álmot, vadon élők meleg almot,
Kutyák elrejtett csontokat, madarak éltető magokat.

Reménykedők a valóságot,
szegények gazdagságot,
Gazdagok biztonságot,
S kiknek fáj, az igazságot.

Gyermekek, mit rablóreklám mutogat,
Autót, babát, dalt, falsan zengő bábokat.
Lelki szegények már újabb vagyonuk lesik,
Őket roskadozó bolti polcok úgyis vakokká teszik.

Nem fontos mi van a fa alatt,
Az angyalok nem találnak szavakat.
Igéiket már sokadszor idézik,
De süket fülek nem hallják, nem értik:

A gyertya lángja ne csak ma égjen,
Templomi ének ne csak ma szálljon!
Legalább egyetlenegy nap,
A szükségtelenség reátok találjon!

Csak jeles napokon, könyvből mondtok imát,
Azt is csak, ha törik a híd, szakad a gát.

Reméltek, vártok, hőzöngtök,
Ha nem találtok;
Értsétek végre: Kevés, ha ölbe tett kézzel vártok!

S hogy én mit szeretnék?
Könnyű azt megmondani:
Tegyünk más díszeket a fára, öltöztesse együtt nagy és kicsi!

Egy gömböt a spontán jó szónak,
Egy másikat egy kedves mosolynak,
Még egyet a hétköznapi figyelemnek,
S a legszebbet a Szeretetnek!

2019. november 1.

LEVEGŐ IS AJÁNDÉK!

PECZNYÍK PÁL:
LEVEGŐ IS AJÁNDÉK!

Tudjuk-e, levegő,

Isten ajándéka?

Lélegző tüdőnknek,

napi tápláléka?

Ha csak fél órára

venné vissza, Isten,

ember, állat élve,

nem maradna itten.

És ha levegő is,

fogyó eszköz volna,

s meg kellene vennünk,

mint árut a boltba.

Mi történne azzal,

kinek pénze nincsen,

a boltos nem adná,

a levegőt ingyen.

Hála, levegőért

még nem kell fizetni,

hogy palackba zárjuk,

hálót sem kivetni.

Mi azt, bőségesen

szívhatjuk naponta,

érte, nem nyújt számlát

jó Atyánk, havonta.

Levegőt Atyánktól,

bőségesen kapjuk,

semmi szükség arra,

hogy azt, tovább adjuk.

Népekre levegőt,

ajándékként áraszt,

de mi, csak egyszer is,

meg köszöntük már azt?

2019. október 15.

Van szebb hazám!

Pecznyík Pál
Van szebb hazám!

Ragyog már az égi határ,

csillag ezrek fényiben,

arrafelé van szebb hazám

abba vágyom Istenem!

Idegen e földi hon,

megszokni ezt, nem tudom,

amit nyújt, mind múló, véges,

égi örök, dicsőséges!

Jézus bűnösök barátja,

onnan jött a földre le.

hogy a benne bízó lelkek

minden bűnét, elvegye!

Immár szabadok vagyunk,

élünk, ha meg is halunk,

csak porsátrunk válik földdé,

lelkünk mennyben él örökké!

Celldömölk

2011. II. 14.

2019. október 5.

Mi az élet!

Pecznyík Pál

Mi az élet!

Elménkkel kutatjuk, vajon mi az élet
Tudjuk: Isten adta, de tudjuk mi végett? Szalad kicsi bogár, csak ő tudja hova,
útját kifürkészni, mi nem tudjuk soha.
Parányi bogarak, hatalmas állatok,

nyüzsögnek a földön, a légben szárnyasok.
Létét, és életét, mindnek Isten adta,
életük idejét, pontosan megszabta.
Kijelölte útját, őznek és

madárnak, madarak a légben, őzek földön járnak.
Előttünk van járó, szálló állatvilág,
úgy a növényzet is, cédrus, fű és virág.
Isten rejtette el, mindbe az életet,
hogy néz ki az élet? Felfognunk nem lehet!
Földet, légi teret, Urunk értünk tölt be,
hogy mi gyermekei, gyönyörködjünk benne.

Bennünket is betölt, láthatatlan élet,

ám a mi életünk, nem ér soha véget!
Mi az élet? Titok! Isten örök titka,
örvendezzünk azon, hogy országa nyitva,
minden bűnös előtt, ha bűneit bánja,
bűnbánókat Isten, ma is hívja, várja.
Földieknél szebbet, jobbat kínál nekünk,
áldását, örömét, megoszthassa velünk.

Celldömölk

2013. VIII. 24.

2019. szeptember 13.

KRISZTUS NAGYKÖVETEI

KRISZTUS NAGYKÖVETEI

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy lélekmentő légy.

Előfordult már, hogy az Úrhoz akartál vezetni valakit, de féltél, mert nem érezted ehhez elég képzettnek magad? Vagy azért haboztál, mert nem tudtad az egész Bibliát kívülről idézni?

Ahhoz, hogy valakit az Úrhoz tudjunk vezetni, csak hajlandónak és engedelmesnek kell lennünk. Ez az a két jellemvonás, amit Isten keres.

Mindannyian emberek vagyunk, és mindegyikünk követ el hibákat. Lehet, hogy voltak esetek, amikor tudtuk, hogy Isten arra vezetett minket, hogy szolgáljunk valaki felé, de nem tettük meg, amit kért.

Ilyen esetben meg kell ezt bánnunk, meg kell térnünk, tovább kell lépni, és nem szabad hagyni, hogy ez visszatartson minket attól, hogy megtegyük, amire Isten elhívott minket. Péter apostol hibázott, amikor háromszor megtagadta Jézust, de Pünkösd napján Jézusról beszélt az embereknek, és közel háromezer embert vezetett az Úrhoz!

Legyen ez példa előttünk! Ne engedd, hogy a hibáid miatt eltávolodj Istentől! Legyenek inkább emlékeztetők arra, hogy Nélküle semmit sem tudunk tenni!

Milyen komoly csatára hív ez az Ige bennünket: "Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki." Luk.17:3

Felhívja a figyelmünket Jézus, hogy vigyázzunk Magunkra! Mire? Titkoljuk el atyánkfia, -keresztény testvérünk előtt, ha vétkezett velünk eszemben? Nem! Sőt! Inkább azt mondja, hogy figyelmeztesd, hogy vétkezett. Ne mondjuk azt, hogy "Ugyan, nem történt semmi!" Ez hazugság lenne. Kit kell figyelmeztetni? Azt az illetőt, aki ellenünk vétkezett. Mikor kell megbocsátani neki? Ha megbánja! Akkor bocsássunk meg neki! Mi van ha nem bánja meg? Mit tanácsol Jézus? Haragudjunk rá? Nem hinném. Rossz dolgokat terjesszünk róla? Nem hinném, mert ezekben az esetekben már mi is vétkezünk.

Kolossé 3:12-14.

" Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést;

Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, a képpen ti is;

Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele."

2019. szeptember 2.

KÍSÉRTÉS

Túrmezei Erzsébet

KÍSÉRTÉS

A kék égből halk szellőrezdülésre

úgy hulltak rám aranyló levelek.

Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre.

S fülembe súgta: „Megismertelek.”

"Kies tavasz hiába hódított el,

enyém maradt a szíved ritmusa.

Enyém maradt a dalaid zenéje.

Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,

de lábad ősz-avarban botlik el.

Krisztust követnél, égi fényességet.

De föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek

idétlen, torz valósággyermeke!

Ha majd a kínlódások összetépnek,

ájultan hullsz a két kezembe te,

s az őszi erdő újra dalra zendül,

sebzett szívedre száz szépség szakad.

Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…

sápadtan, sírva, visszajössz magad."

Hallgatva mentem át a néma kerten

és minden fájt: a cél, a szép, a szent,

melyet én, nyomorult, kitűzni mertem,

hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.

Karjába vett, mint síró gyermeket.

Szava szelíd kötés volt sebemre:

„Nem higgy neki! Hisz elvégeztetett.

Ősztől és téltől, minden ellenségtől,

önmagadtól is megmentettelek.

Hasztalan hullnak kéklő messzeségből

Szívedre sárgult őszi levelek."

2019. szeptember 1.

Az ajándékosztó ősz

Mentovics Éva:

Az ajándékosztó ősz

Aranyba mártja pemzlijét,
dalolva átoson
a kertek alatt nyújtózó
szelíd akácoson,

befesti mind a fűzeket,
a nyírfák ezreit,
az erdők mentén száll tova,
és itt-ott meglegyint

pár bükköt, majd sok tölgyet is,
hogy pottyanjon a makk…
s lásd, a lombok zizzenve
a földre omlanak.

Majd átlibeg a szél borzolta,
pompás szőnyegen,
varázspalettát ránt elő,
a hegytetőn terem,

hogy onnan hintsen szerteszét
még száz, meg száz csodát;
megborzolja hársligetek,
nyárfák ágbogát,

fanyar bogyókat érleljen
a csipkebokrokon.
Ha deret hintve süvölt majd
a fagyos, zord rokon,

akadjon némi élelem
az álmos rét ölén,
beérjen minden kis bogyó;
a hamvas, kék kökény,

a borzas ágú berkenyén
vöröslőn lángoló,
csokornyi fürtben pompázó
temérdek csepp golyó.

Ha dér zizeg a bokrokon,
és havat szór a szél,
ha kopár ágú tölgyeken
didergő nóta kél,

vendégül lássák ágaik
a csöppnyi dalnokot,
ki hálából, hogy áttelelt,
tavasszal dalba fog.

2019. augusztus 6.

Aggódó szív - versrészlet

"Isten igéje válaszol neked
Megnyugtat téged, ha hűen figyeled

Azt mondja ne aggódj a holnapért
A holnap majd aggódik magáért

Az égi madarak sem vetnek, aratnak
Mégis az Úr kegyelmében laknak
A mezei liliomok sem varrnak ruhákat
Az Úr akaratából mégis pompáznak

Ne akarj már akkor átkelni a hídon
Amikor még nem is tudsz a folyóról
S ha már látod a folyót, akkor se félj
Isten szárnyakat adna, ha leesnél

Hited legyen ernyő, de ne te döntsd el
Hogy esőtől vagy naptól védjen
Isten teremtette az esőt és a napot

Áldásként adja neked mit alkotott..."

(Dévényi Erika:

Aggódó szív - versrészlet)

2019. augusztus 1.

Áldások záporában

Vida Sándor

Áldások záporában

(Jób 29,19-23)

Mit bízott ránk az Úr Jézus? Milyen áldások hordozója lehetünk az emberek között?

Jó, ha ezt megkérdezzük magunktól – minél előbb, annál jobb. És Isten Igéje választ ad: Legyen életünk olyan, mint áldott eső a szárazságban.

Repül az idő, múlnak a napok, az évek. Bárcsak adna Isten több bölcsességet, nagyobb tenni akarást, hogy megértsük feladatunkat annyi szent erővel és hűséggel, mint Jób!

Légy áldott eső a száraz időben!

Kiszáradt körülötted ez a megtört, elveszett világ?

Milyen sok az eltikkadt, bágyadt hívő ember is – megannyi kiszáradt patak, földre roskadt imádság.

Mennyi Biblia válik olyanná testvéreink kezében, mint kiszáradt kert, pedig Isten áldássá akarja azt tenni – talán általad! Ha pedig kapcsolatba jutottál az égből áradó vízzel, add tovább életadó cseppjeit,hadd sokasodjanak tovább! Gyakorold az engedelmesség három szavát: egészen, szívesen, azonnal!

Tegyen Isten téged hol üdítő harmattá, hol új erőt adó záporrá, hol életre keltő zuhogó esővé: idejében érkezett, kitartó áldássá! Legyél az Úr népe között

olyanná, mint a tavaszi zápor, amelyre az emberek várnak, amelynek első cseppjei csak a teljes áldás ízelítői.

Ő azt akarja, hogy a szívünk tele legyen Jézusunk áldásával, és ezt a túláradó áldást vigyük oda, ahol erre éppen szükség van. A másokat nyomorgató szárazság idején szelíd esőfelhők vonulása légy: megnyílt áldáscsatorna. Ahol gyönge harmatra van szükség, oda ne vigyünk gyökeret kimosó esőket, ahol bőséges záporra van szükség, ne kínáljunk gyenge harmatot. Nyújtsd ki a gyökeredet a víz felé, becsüld meg az áldás minden cseppjét, amely onnan felülről jön, a mennyei Atyától.

Isten megáldotta Jóbot bölcsességgel

Jóbot zavarba hozta a sok-sok csapás, amelynek az okát az Úr nem közölte vele. Azt hitte, hogy a múlt boldog folyamatai megszakadtak, nem tudta, hogy szenvedése nyitotta meg a bő és titkos ereket, a nagy készletet, amelyből éppen általa merít és iszik már oly sok éve rengeteg szomjas ember.

Szorult helyzetek, váratlan bajok, érthetetlen fájdalmak bennünket is érhetnek, de sohasem azért jönnek, hogy kiszárítsák reménységünket, hanem, hogy újabb erővel töltsék fel. A ránk zúduló bajok nem azért törnek ránk, hogy tönkre tegyenek, hanem azért, hogy szorongatott helyzetünkben rendbe jöjjünk, és értékeink aranypénzéről minden olyasmi letöröltessék, ami ragyogását elfedi. Jób azt hitte, hogy gyökere a vízig nyúlik (19. v.).

De miközben panaszkodott, akkor kapott lehetőséget, hogy gyökerei eddig még nem is sejtett, bő erekhez érjenek, és ágaira új harmat hulljon. Szavai áldott vigasztalást nyújtottak. De szavait némaság követte, fölöslegessé vált minden okoskodó fecsegés: „Beszédem után nem szóltak tovább...” (22. v.). Semmi sem „kiabál” jobban, mint a néma példa.

Legyen a mi közbenjárásunk is, mint Jóbé: áldás.

Becsüljünk meg minden harmatcseppet, ha az Úr kegyelme bő záporral áld meg. Légy te is hálás azért, hogy Isten áldása lehet az osztályrészed, amelyet boldogan továbbadhatsz, mert te többszörösen gazdagabb vagy Jóbnál az Úr Jézus Krisztus által

(1 Kor. 3,21-23)!

Forrás:

Vetés és Aratás - 2012./3.

2019. július 1.

"... nézhessem az Úr szépségét...."

“Egyet kérek az Úrtól…

hogy lakhassam az Ő házában…

hogy nézhessem az Úr szépségét.”

(Zsoltár 27,4)

Ha nekünk most kérni lehetne, vajon mi lenne az -az egy kérés? Istennél mindig egy kérés van. Salamonnak mondta az Úr: “Kérj, amit akarsz.” Egyet kért, és jól kért. Jó, ha az embernek egy ügye és egy kérése van. A zsoltáros egyet kért: “hogy lakhassam”, de rögtön utána, hogy “nézhessem és gyönyörködhessem”. Egy állapot ez, hogy lakhassam. Reggel bizony sokszor rövid az Úr előtt való állásunk. Jó volna csak ennyit kérni: Uram, hadd maradhassak Nálad tovább, mint eddig.

A 23. zsoltár mondja: “Életemnek minden idejében.” Lehet ez, hogy életem minden idejében jönni-menni, beszélgetni, dolgozni, és Vele kapcsolatban maradni? Az Úrral való kapcsolat az Édenben a bűn miatt szakadt meg. A Vele való kapcsolat védettséget jelent. Elrejt a bajok, szenvedések, bűnök elől. Amikor valaki megtapasztalta a bűnbocsánat örömét, akkor érti meg, mit jelent ez: “eltakar”. “Bizony, elrejt engem az Ő hajlékába a veszedelem napján.” Nem látja Isten a bűneimet, mert Krisztus vére eltakar. “Az Ő sátorában örömáldozatokkal áldozom, éneklek és zengedezek az Úrnak.” Milyen jó dolog az, ha egy védett sátorban vagyok, ami Isten szeretete. Ott lehet zengedezni, énekelni. Később elmondja a zsoltár: “Az én orcámat keressétek! A Te orcádat keresem, óh Uram!” Keressük-e mi Isten ránk néző orcáját? Mikor nézted utoljára a szenvedő Krisztus-arcot?

Hadd legyen valóság életedben az egyetlen kérés második fele: “Hogy nézhessem az Úrnak szépségét, és gyönyörködhessem az Ő templomában.”

Forrás:

Napi Ige

2019. június 21.

Isten szépségéről

Szent Ágoston:

Isten szépségéről

Örök-új Szépség, jaj, későn kezdtelek szeretni! Bennem voltál, én meg kívüled! Künn kerestelek, s torz mivoltommal belerohantam ékes teremtett világodba. Velem voltál, s én nem voltam veled. Teremtmények szakítottak el messze tőled, amik nélküled egyáltalán nem is volnának.

Azután felharsant hívó szózatod; megtörted lelkem süket csendjét, kigyulladt bennem ragyogó világosságod, s elűzted rólam a vakoskodó homályt. Illatod kiáradt, beszívtam s most utánad lelkendezek. Ízleltelek, éhezlek, szomjazlak; megérintettél, s íme áttüzesedtem a vágyakozástól békéd után.

Majd ha egészen beléolvadok, nem bánt engem többé sem fájdalom, sem fáradság; egész életemet azontúl teljességed élteti. Akit te betöltesz, szárnyakat kap tőled; én meg, jaj, nehézkes vagyok, mert még nem vagyok tele tevéled!

Gonosz örömök küszködnek bennem tisztes szomorúságokkal; melyik fél győz majd, nem tudom. Uram, jaj, kérlek, könyörülj rajtam.

Jaj nekem! Íme sebeim! nem rejtegetem őket. Orvos vagy, beteg vagyok. Könyörületes vagy, nyomorult vagyok.

Nem igaz-e, hogy kísértés az ember élete a földön? Bajt és nehézséget ki szeret? De nem is kívánod, hogy szeressük, hanem. hogy tűrjük. Amit tűrök, azt nem szeretem, ha talán készakarattal tűröm is. Mert akinek öröme van is a hosszú tűrésben, jobban szeretné, ha nem volna tűrni valója.

Bajomban a jobbat várom, jó sorsomban bajtól félek. Van-e e kettő között valahol középen olyan pont, ahol az ember élete nem volna kísértés?

Jaj, és újra jaj nekünk a sors kedvezései miatt, mert elrettentenek a megpróbáltatásoktól s romlás jár örömeik nyomában!

Jaj, újra és harmadszor is jaj a sors megpróbáltatásai miatt, mert nehéz a baj igája, s jobb utáni vágyakozásunk, jaj, könnyen végét szakítja türelmünknek.

Nem szakadatlan kísértés-e az ember élete a földön?

Nincs nekem másban reményem, mint nagy irgalmasságodban. Add meg, Uram, amit parancsolsz, s követelj tőlem, amit csak akarsz!

Isten iránti szeretet.

Uram, hiszem, tudom és érzem, hogy te vagy a legfőbb jó. Nemcsak a legfőbb jóakarat vagy, hanem a legfőbb, a mindent felűlmúló szépség is. Hiszem, hogy bármilyen szép is teremtett világod, Hozzád, minden szépség forrásához és teremtőjéhez hasonlítva, mégis csak por és hamu és semmi, és nem érdemel csodálatot.

Tudom, hogy az angyalok és szentek tökéletes öröme, boldogsága: szemlélni téged, az örökkévaló szépséget. Már a földön is elragadtatásba ejt szent lelkeket dicsőségednek egy-egy sugara. Még én is, az én semmiségemben, érzem ennek igazságát, hiszen irgalmasságból felvetted természetünket és ember módjára jöttél hozzánk, ,,és mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttének dicsőségét''.

Ó én drága Megváltóm, minél többet szemlélem szavaidat, tetteidet, műveidet, szenvedéseidet, melyekről az Evangélium értesít bennünket, annál mélyebben megismerem csodálatos dicsőségedet és szépségedet.

Éppen azért, jóságos Megváltóm, mert látom, milyen szép vagy, azért szeretlek és óhajtlak mindig jobban szeretni. Mert az egész létező világon Te vagy az egyetlen jóság, az egyetlen szépség és gyönyörűség, mert semmi sem hasonlítható hozzád, mert Te végtelenül fölségesebb és csodálatosabb vagy, mint a legszebb teremtmények, azért ölellek magamhoz egészen sajátos, semmivel össze nem hasonlítható, egyetlen és valóban szuverén szeretettel. Minden sötét és szomorú nekem Hozzád képest, én Uram, semmit sem tudnék úgy szeretni ezen a földön, mint téged, még azt sem, ami természettől a legkedvesebb nekem. Mindent inkább veszítsek el, csak téged ne, mert Te, ó Isten, Te vagy az én legfőbb Uram, egyetlen szerelmem.

De te, Uram, végtelenül jobban tudod nálam, milyen kevéssé szeretlek valójában. Nem is tudlak szeretni másként, mint kegyelmed segítségével. Csak a kegyelem nyitotta meg lelkemnek szemét, hogy láthassa felségedet. A kegyelem ragadta meg és tette fogékonnyá csodálatos szépséged gyönyörűségei iránt szívemet. Csak az érzékek szörnyű romlottsága tarthatna vissza attól, ó Uram, hogy szeresselek és szemléljelek.

Ki van közelebb hozzám nálad, ó Istenem? És mégis e földnek dolgai, mindaz, ami természettől jól esik nekem, újra, meg újra el akarják fordítani rólad tekintetemet. Csak kegyelmed segíthet rajtam. Óvd hát, ó Uram, szememet, fülemet, szívemet e borzasztó zsarnokságtól! Törd szét bilincseimet, emeld fel szívemet, engedd, hogy egész lényem csak feléd forduljon, hogy soha el ne veszítselek szemem elől, és engedd, hogy szeretetem a te szemlélésedben napról-napra növekedjék.

Ámen.

2019. június 2.

Helló Június!

Radnóti Miklós:

Június

Nézz csak körül, most dél van és csodát látsz,
az ég derűs, nincs homlokán redő,
utak mentén virágzik mind az akác,
a csermelynek arany taréja nő
s a fényes levegőbe villogó
jeleket ír egy lustán hősködő
gyémántos testű nagy szitakötő.

A kép és a vers forrása

Facebook

2019. május 27.

Szeretet ( élet vize )

Szeretet ( élet vize )

Uram, téged hívlak jöjj el.

Uram, szívvel kérlek tölts be!

Uram eljött, s hívásomra felelt nekem:

Íme itt vagyok, s eljöttem gyermekem.

Szelíden s csendesen, egy kérdést tett fel nekem:

Mit kérsz, mivel töltselek be gyermekem?

Hangom elcsuklott, s csak csendben tudtam mondani:

Uram, szeretettel...

Szeretettel, amely másokhoz türelmes,

Szeretettel, amely másokhoz figyelmes.

Szeretettel, amely másokat nem bánt meg,

Szeretettel, hogy bennem, téged lássanak meg!

Ekkor már Isten kezeiben voltam, amely átölelt,

S szerető karjaiban rámnézve így felelt:

A szeretet tett és cselekedet.

A szeretetet én érlelem meg tebenned.

A szeretet magját, a szíved jó talajában helyeztem el,

A szeretet magját öntözöm, s nevelem élet vizemen.

Csak rajtad múlik, hogy miután kikel, mennyi vizet szívsz el.

Miután gyökeret ver, s szárba szökken, élet vizemen még mindig nevelem.

De csak rajtad múlik, hogy mennyi vizet szívsz el.

Miután szárba szökken, s ágai erősek, vizemet még mindig nem vontam meg tőled.

De ismét csak rajtad múlik, hogy élet vizemet nem tagadod-e meg.

S ha ágai erősek, rajta gyümölcsök jelennek meg!

Gyümölcsei, melyek ágain lesznek, ezek:

Öröm, önmegtartóztatás, jóság, hűség, békesség,

Szivesség, szelídség, türelem s szeretet!

Miután Isten elmondta nekem ezeket,

Könnyes szemmel, s tekintettel így feleltem:

Uram, mostmár értem!

Nehéz időkben belőled meríthetek.

Vized, amely el nem fogy, engem éltet s nevel!

Belőled eleget meríthetek, s gyümölcseim másokat felüdíthet.

Isten arcán mosoly jelent meg, s így felelt:

Mostmár érted gyermekem!

Karjait széttárta s letett,

S ahogy ment, hátrafordulva ezt mondta nekem:

Vedd az élet vizét ingyen!

Isten elment, de tudtam, hogy itt van velem.

Ölelő karjait még mindig magamon érzem.

Kérlek benneteket testvéreim:

Legyünk fák, amik mindig gyümölcsöt érlelnek!

Ámen!

-F.A.-

2019. május 2.

Május üzenete

Kun Magdolna

Május üzenete

„Tudom ám, hogy te ki vagy,
szólt a fény,
s egy mosolyt rejtegetett
ajka szegletén.

Én is tudom ám, hogy te ki vagy,
mert szívembe rejtettem titkos
mosolyodat,”
mondta a szerelem.

Majd kézen fogták egymást,
s a végtelent átlépve,
beleolvadtak a májusi
kék égbe

2019. május 1.

Megjött a május

Heinrich Heine
Megjött a május

Megjött a május íme,
virágba borult a világ,
felhőcske rózsaszíne
a kéket üdén szeli át.

Versengenek énekökkel
a csalogány s a rigó,
füvön bárányka szökdel,
szökdelni, dalolni jó.

Én nem teszem azt se, ezt se,
a friss gyep: vánkosom.
Halk csendülés nagymessze,
álmatlan álmodom.

2019. április 17.

Tavaszi dal

Túrmezei Erzsébez

Tavaszi dal

Most már tavasz lesz.

Olyan e pár szó,

mint egy mosolygó,

zöldselymű zászló.

Fürdik a napnak

fénysugarában.

Tavaszi szellő

lengeti lágyan.

Testvérem, várlak.

Testvérem, jöjj el!

Tele a szívem

életörömmel,

rügyfakadással,

sugárral, dallal.

Tele van édes,

szent diadallal.

Melegen amint

pezsdül a vére,

ráismersz még az

ősz betegére?

Ó, csoda volt az!

Borongás, bánat,

tűnt a szavára

élet Urának.

Rügyek fakadtak,

bimbók hasadtak,

leheletére

égi tavasznak.

Földi sugára

égi csodának:

testvérem, jöjj el!

Hívlak és várlak.

Lelki tavaszról

légy te ígéret,

ha majd minden szív

fényre így éled

napsugarára

jézusi szónak:

s tavasza jő el

a Megváltónak.

2019. április 12.

Áldott Húsvéti Ünnepeket kívánok!

A kép forrása : Indafotó

TÚRMEZEI ERZSÉBET:

HÚSVÉT UTÁN

HÚSVÉT ELŐTT... nehéz, szomorú léptek.

Húsvét előtt... zokogó, bús miértek.

Húsvét előtt... ajtók, kemények, zártak.

Húsvét előtt... arcok, fakóra váltak.

Húsvét előtt... szívek, üres-szegények.

Húsvét előtt... kihamvadott remények.

Húsvét előtt... egy nagy ,,Minden hiába!"

Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!

HÚSVÉT UTÁN... el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után... futni a hírrel frissen!
Húsvét után... már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után... új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után... erő, diadal, élet!

Csak azokért sírjunk húsvéti könnyet,
Akik még mindig húsvét előtt élnek.

2019. április 1.

Az áprilisi rügyekhez

"Nem láttalak egy hétig, kis rügyek,
és közben milyen nagyra nőttetek!
hüvelyknyire!...Kilombosodtatok,
és ezer könnyű és friss fodrotok
halványzöld lángként repdesi körül
a gallyakat és táncol és örül..."

"...De szépek vagytok, tavaszi rügyek,
de bátrak vagytok! Nem kérdezitek,
mi vár rátok- ha itt az ideje,
mint a barna földből a rét füve,
a barna
ágból kicsaptok ti is,
akármilyen hideg az április."

( Szabó Lőrinc: Az áprilisi rügyekhez )

2019. március 20.

Mennék eléd

Áprily Lajos:

Mennék eléd

Mennék eléd, mert itt vagy már közel.
A déli oldalon leselkedel.
Gyökerek hallják könnyű léptedet,
átküldesz egy-egy halk leheletet,
mely szűzies még és illattalan,
de sejtető, jó langyossága van.
Csak arcom érzi még, nem sejti más,
varázs van benne, keltető varázs.
Ahol jársz, néma éberség fogad,
keresed a rügyes sombokrokat,
hogy langyosságoddal rájuk lehelj
s kipattanjon a sárga kis kehely.
Feljössz az élre, melyet hó erez,
íj válladon, a hátadon tegez,
benne az arany nyilakat hozod,
melyekkel a telet megnyilazod.
Mennék eléd, s mint fényváró anyám,
még utoljára elkiáltanám
nevedet, melyből napfény sugaraz:
Tavasz, tavasz! Tavasz, tavasz, tavasz!

2019. március 17.

Március

Johann Wolfgang Goethe

Március

Havazott újra, mert még
nincs itt az ideje,
hogy szemünket színes rét
örömmel töltse be.
Ez a tavasz ravasz még
s a langyos fényözön:
a fecske is becsap még,
a fecske is becsap még.
Miért? Egymaga jön!
Élvezzelek magamban,
korai napsugár?
Ha velem a galambom,
ha velem a galambom,
azonnal itt a nyár.

Szabó Lőrinc fordítása

Kép és a vers forrása

Facebook

2019. február 7.

Mosoly az arcon

Kalina Valéria
Mosoly az arcon

Örül a szívem, amikor látom,
Hogy mosolyogsz rám, kedves barátom!
Mosolyogsz rám, mert örülsz, hogy láthatsz!
Mosolygok, mert örülök, hogy látlak!

Látom, szívedben béke ragyog,
És ettől én is boldogabb vagyok!
Körülöttünk tombol a sötétség,
Lelkünkben mégis él a reménység!

Lelkünkben mégis él a reménység,
Amihez nem férhet semmi kétség,
Mert Szeretetben van erős hitünk!
Isten kezébe tettük életünk!

Isten, sorsunkat kezébe vette!
Jó szellemekkel vigyáz felette.
És mosolygok rád, drága testvérem,
Cserébe a mosolyodat kérem!