(Jób 29,19-23)
Mit bízott ránk az Úr Jézus? Milyen áldások hordozója lehetünk az emberek között?
Jó, ha ezt megkérdezzük magunktól – minél előbb, annál jobb. És Isten Igéje választ ad: Legyen életünk olyan, mint áldott eső a szárazságban.
Repül az idő, múlnak a napok, az évek. Bárcsak adna Isten több bölcsességet, nagyobb tenni akarást, hogy megértsük feladatunkat annyi szent erővel és hűséggel, mint Jób!
Légy áldott eső a száraz időben!
Kiszáradt körülötted ez a megtört, elveszett világ?
Milyen sok az eltikkadt, bágyadt hívő ember is – megannyi kiszáradt patak, földre roskadt imádság.
Mennyi Biblia válik olyanná testvéreink kezében, mint kiszáradt kert, pedig Isten áldássá akarja azt tenni – talán általad! Ha pedig kapcsolatba jutottál az égből áradó vízzel, add tovább életadó cseppjeit,hadd sokasodjanak tovább! Gyakorold az engedelmesség három szavát: egészen, szívesen, azonnal!
Tegyen Isten téged hol üdítő harmattá, hol új erőt adó záporrá, hol életre keltő zuhogó esővé: idejében érkezett, kitartó áldássá! Legyél az Úr népe között
olyanná, mint a tavaszi zápor, amelyre az emberek várnak, amelynek első cseppjei csak a teljes áldás ízelítői.
Ő azt akarja, hogy a szívünk tele legyen Jézusunk áldásával, és ezt a túláradó áldást vigyük oda, ahol erre éppen szükség van. A másokat nyomorgató szárazság idején szelíd esőfelhők vonulása légy: megnyílt áldáscsatorna. Ahol gyönge harmatra van szükség, oda ne vigyünk gyökeret kimosó esőket, ahol bőséges záporra van szükség, ne kínáljunk gyenge harmatot. Nyújtsd ki a gyökeredet a víz felé, becsüld meg az áldás minden cseppjét, amely onnan felülről jön, a mennyei Atyától.
Isten megáldotta Jóbot bölcsességgel
Jóbot zavarba hozta a sok-sok csapás, amelynek az okát az Úr nem közölte vele. Azt hitte, hogy a múlt boldog folyamatai megszakadtak, nem tudta, hogy szenvedése nyitotta meg a bő és titkos ereket, a nagy készletet, amelyből éppen általa merít és iszik már oly sok éve rengeteg szomjas ember.
Szorult helyzetek, váratlan bajok, érthetetlen fájdalmak bennünket is érhetnek, de sohasem azért jönnek, hogy kiszárítsák reménységünket, hanem, hogy újabb erővel töltsék fel. A ránk zúduló bajok nem azért törnek ránk, hogy tönkre tegyenek, hanem azért, hogy szorongatott helyzetünkben rendbe jöjjünk, és értékeink aranypénzéről minden olyasmi letöröltessék, ami ragyogását elfedi. Jób azt hitte, hogy gyökere a vízig nyúlik (19. v.).
De miközben panaszkodott, akkor kapott lehetőséget, hogy gyökerei eddig még nem is sejtett, bő erekhez érjenek, és ágaira új harmat hulljon. Szavai áldott vigasztalást nyújtottak. De szavait némaság követte, fölöslegessé vált minden okoskodó fecsegés: „Beszédem után nem szóltak tovább...” (22. v.). Semmi sem „kiabál” jobban, mint a néma példa.
Legyen a mi közbenjárásunk is, mint Jóbé: áldás.
Becsüljünk meg minden harmatcseppet, ha az Úr kegyelme bő záporral áld meg. Légy te is hálás azért, hogy Isten áldása lehet az osztályrészed, amelyet boldogan továbbadhatsz, mert te többszörösen gazdagabb vagy Jóbnál az Úr Jézus Krisztus által
(1 Kor. 3,21-23)!
Forrás:
Vetés és Aratás - 2012./3.
.jpg)
.jpg)
