Kegyelemből ingyen

Pecnyík Pál:

Kegyelemből ingyen

Föld népei mi mind, egy vérből származunk,

csodálatosan szép kert volt az ős honunk.

Ős szüleink abban, gondtalanul éltek,

ismeretlen volt ott, betegség, baj, vétek.

Boldog örömüket, nem zavarta semmi,

csak a tiltott fáról, nem volt szabad enni.

Ősanyánk a tiltást, mégis csak megszegte,

tiltott fa gyümölcse, tetszését megnyerte.

S mivel az ős Gonosz szavának engedett,

el kellett hagynia Édent, e szép helyet.

Isten szomorúan tekintett utána,

alkotását mégsem hagyta Ő magára.

Szétszórtan a földön, nemzetekké lettünk,

Istené a hegy, völgy, mit birtokba vettünk.

Övé: és mi mégis, magunkénak valljuk,

bár sáfárok vagyunk, pénzért továbbadjuk.

Isten azt szeretné, ismét eggyé legyünk,

minden szolgálatot, tetszésére tegyünk.

Nála az új földön, csak egyetlen nép lesz,

soknyelvű hívő nép, egy családot képez.

Jöjjetek Jézushoz mind, bűnbánó népek,

kegyelemből ingyen, üdvöt ad Ő néktek!

Kicsoda az ember?

Kispál Csilla

Kicsoda az ember? 

Virágok szirmán gyémántok,

májusi eső,

Láthatatlan fürge lányka,

tavaszi szellő.

Tisztahangú, üde kórus

madarak dala.

Bennetek gyönyörködik

az angyalok kara.

De ki az ott a mezőn,

ki buzgón munkálkodik,

a Teremtő alázatával

a porhoz lehajlik?

Az angyalok csodálkoznak.

Nem tudják miért,

de az Isten csak őbenne

leli örömét.

Hogy miért az emberben?

Egy porszem csupán,

de az Isten arcát

tükrözi magán.