Február

Bartalis János: 

Február

Jégcsapos,

ereszt megcsurgatós,
drága Február!

Csak egy verset hoztál.

Ó, be fukar voltál.

Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,

nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?

Egy fénylő reggelen

friss havazás után

mentem kertek során

és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,

csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?

Mondjad már!, mondjad már!

Szép pléhtányérokon

hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?

S mint szürt, tiszta arany,

csorog-e a napsugár?

Február! Február!

Február! Február!

Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.

Csikó jókedvedben

mennyit ficánkoltál.

Mély gödröket ástál.

Hótornyokat raktál.

Majdnem eltemettél.

Február! Február!

Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár

28 napoddal

most már el is szálltál.

Itt hagytad emléked.

S mint búcsúzó kedves,

eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,

a boldog magvetőt,
a lázas Márciust .

-S a szívünk feldobog!