A fénylő arc

A fénylő arc

„…arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény” 
(Máté 17,2).

A Nap a legnagyobb dicsőségnek és hatalomnak a képe. Ez a jelenet a „megdicsőülés hegyén” ízelítőt ad abból a dicsőségből, amit Ő, mint nagy Király kap majd, amely az Ezeréves Birodalomban következik erre a Földre. Akkor kezdi meg uralkodását az Emberfia, Jézus Krisztus. Az a kifejezés, hogy arca fénylett, mint a Nap, csak Máténál használatos, mert ebben az evangéliumban úgy látjuk Őt, mint a megígért Királyt. 

Márk az Ő ruhájára irányítja a figyelmünket, ami a szolgálatáról tanúskodik (Mk 9,3). Lukács azt mondja, hogy arckifejezése elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött (Lk 9,29). Így áll előttünk az evangéliumokban Jézus Krisztus egész személyé-nek dicsősége. Máté az arc hangsúlyozása által egy jövőbeli időre utal, mert Krisztussal az az áldott nap jön el, amelyen véget ér az éjszaka. Isten az, aki Őbenne nyilvánvalóvá lesz, mert Isten világosság. De arcának fénye nemcsak az Ő jövőbeli messiási dicsőségét hangsúlyozza, hanem egyúttal saját dicsőségét is Istenként, mert a Nap túl fényes ahhoz, hogy belenézhetnénk. Nemde Krisztus Isten dicsőségének a kisugárzása? (Zsid 1,3) Ruhájának tiszta fehérsége egyúttal összes tulajdonságának tökéletességére utal. Aki beletekint ebbe a tündöklő arcba, az Isten szeretetét és fényét látja, az Atyát látja. „Aki engem lát, az látja az Atyát” (Jn 14,9). A 2Kor 4,6-ban világos utalás van Máté evangéliuma 17. fejezetének jelenetére. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” Az Ő arcán megpillantjuk Isten teljes dicsőségét.

A világ ezt a tündöklést csak az Ezeréves Birodalomban fogja megcsodálni és felismerni. De mi ezt már ma megtehetjük. Ez az emberek számára észrevétlen jelenet a hegyen azonban minket, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, már ma csodálatra indíthat. Mert az Ő arcán Isten tökéletes szeretetét csodáljuk, aki gyermekeket keres atyai szíve számára, és Isten ragyogó világosságát, amely egyszer az egész világot be fogja sugározni tündöklésével. 

Amikor a Nap elsötétült, mert a világ Megváltója magára vette a bűneinket, és Isten bűnné tette Őt értünk (2Kor 5,21), akkor felragyogott Isten dicsőségének megmentő világossága Krisztus arcán egyszeri és fenséges módon. A világ nem látta ezt, de Isten értékelte és elfogadta az áldozatot. 

Ránk, hívőkre mély benyomást tett, megragadott,  és alázattal meghajlunk előtte.

M. Seibel

Forrás : Vetés és Aratás  - 2012./1.