A mennyei szeretet
Milyen csodás e mennyei szeretet!
A Te örömed tölti be a szívemet.
Kerestem és megtaláltalak
Kopogtattam és Te megnyitottad ajtódat
Kértem és Téged kaptalak (Máté 7:7)
Annyira szerettél engem
hogy Szent Fiadat adtad értem (Ján.3:16)
E szeretet elfedezte bűneimet
a pokol tűzéből is kimentett.
Csodásan megkülönböztettél (Zsoltár 139:14)
Engem előbb szerettél (1.Ján.4:19)
Pedig csak egy senki vagyok
De kegyelmed rám ragyogott.
Mily csodásak tetteid
Bölcsesség es igazság utaid
Ki érthetne meg ezek mélységet? (Zsolt.139:17)
Ki foghatna fel szereteted mértékét? (Ef.3:18,19)
Megesik, hogy néha elesek,
de ez esetben is szereteted emel fel engemet
Bekötözi sebeimet
Meggyógyítja sajgó szívemet
Ó, mily örömmel tölt el e mennyei szeretet!
Nincs semmim, de Te vagy mindenem
Ők lovakban, azok emberekben (Zsolt.20:8, Ján.5:7)
de én Tebenned reménykedem.
Tarts meg engem ó Istenem!
Nincs lovam és emberem mint másoknak,
de Te ott állsz mellettem, meg ha a többiek nem is látnak.
De egy napon látni fogjak, Uram
Nem szégyenülők meg ,hogy Benned bíztam!
Nehéz az út , de hárman fogjak kezemet,
ez a három pedig a hit, a remény és a MENNYEI SZERETET!
(1.Kor.13:13)