Fehér liliomok

Körömvirág

Szarkalábvirág

Mezei szarkaláb

Az eső

SZÁLER MARTIN: 

Erdei zivatar

Halkan fújdogált a zord őszi szél
Miközben meglibbent egy-egy száraz falevél
A sötét felhők között a nap meglapult
Azt látván, hogy a táj mennyire elfakult

Egy apró esőcsepp hullott alá az égből
Hirtelen őt követve jött még több
Táncolva hullottak a fák leveleiről a földre
Befestve az erdőt harmatos zöldre

Ekkor hangos zaj hallatszott, a mennydörgés
Megtörve ezzel a halk zörgést
Az ég azonban több hangot nem hallatott
Mert a sötét felhő komótosan tovább ballagott.

Csend... Majd ismét a halk zörgés
Véget ért az égi dörgés
Egy kismadár röppent a fenyőfáról
Felébredve borús álmából

Hamar észlelte azonban,
Hogy vissza kell repülnie nyomban
Az esőcseppek hamar átnedvesítették tollát
Rájött, hogy hiba volt elhagyni otthonát

Az eső csak szüntelenül hullt
A távolban pedig egy dörgés felmordult
Esőcseppek sokasága sorakozott a faleveleken
Súlyuktól legörnyedtek, nehezen

Lassacskán az eső, a fellegekkel együtt elszállt
Helyüket a bús őszi szél vette át
Szörnyű hideg lett úrrá az erdőn és lakóin
Majd a táj ismét felvette a fakó színt

Az esőcseppek patakokban csordogáltak
Amint kikerültek egy-egy földön lévő faágat
A levelek, mint a vízesés
Úgy öntötték ki magukból a friss esővíz-termést

Az erdő megtisztult, frissesség töltötte el
Mindehhez csak egy kis eső kell
Illatos volt az esőnek szaga
Ami a fák között keringett egymaga

A fellegek már a messziséget járták,
Hogy az újabb próbát ismét kiállják
Egy erdőt tisztaságba borítani talán nem nagy dolog
Ám ha nyugalom és béke van, mindenki boldog.

Bodzavirág

Pipacsok

Pünkösdi rózsák

GESZTENYEVIRÁGZÁS

Nemeskéri-Orbán István :
GESZTENYEVIRÁGZÁS

(Hallgatom a zenét,
Széljárta ágai szavát,
Gesztenyefák morajló,
Zöld-fehér sóhaját.)

Fehér virágkehely, sűrű zöld vadon,
Alatta járok, e virágözönt bámulom,
Bámulom az évente megújuló csodát,
Gesztenyefák, szerelmet rejtő gesztenyefák.

Számolnám szirmonként, de nem lehet,
Számolom az elmúlt görnyesztő éveket,
Számba veszem, hogy virágát látom-e még,
Gesztenyefák, emlékeim őrző gesztenyék.

Nézem, hogy bomlik szűzies virágba a világ,
Nézem, hogy nyílik a gesztenyevirág,
Nézem a tavaszt, a fák alatt játszók hadát,
Gesztenyefák, jövőt óvó gesztenyefák.

Szemlélem a tüskés fürtöket cipelő ágát,
Vadgesztenyék szépséges, árnyat nyújtó sátrát,
A sétámban andalító hószín virágú gesztenyét,
Gesztenyefák, fölém boruló gesztenyék.