Akácvirág

Purzsás Attila

Akácvirág

Akácvirág illatot lehelnek a fák... 
Szeress, szeress! - szellőhangjukon suttogják, 
csendesen ölelkezve az akácsoron, 
s valami titok lassan a szívbe oson. 


Semmihez sem fogható, csuda jó érzés, 
gyomortájékon kezdődő vad bizsergés, 
mi csak visz magával, elragad hirtelen, 
úgy varázsol el, szinte észre sem veszem. 


S már repülök is, feledve minden borút, 
ledobva bánatgöncömet, a szomorút. 
Felöltöm a szerelem bársonyköpenyét, 
s téged ölellek; érezd szívem melegét! 


Mert te vagy a tavasz, és az akácvirág, 
szívem pitvarában egy meseszép világ. 
S te vagy bennem az érzés, minden dobbanás, 
szavakkal el nem mondható szép vallomás.