Pünkösdi versek

Dsida Jenő

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét ...

De jaja, sötét van,

Mélységes iszonyú sötét.

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering utjain,

S csak egyet tud és egyet érez ...

...Most váratlanul vágyón megvonaglik

és felzúg Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, óh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!

Sipos Domokos 
Pünkösd

Szívem, te szegény, bús madár!

Ne kérdezd, hogy hol késnek

A kettős tüzes nyelvek.

Hiába zokogsz,

Poshadt lelkeddel csudák nem történnek!

Azért én mégis kiengedlek.

Repülj szívem!

Nem baj, ha bukdácsolsz

S kegyetlenül véresre tépnek.

Vergődésed a biztos üzenet,

Hogy indul már sebes szél zúgása,

Isten markából felröppen

S felénk szárnyal a megváltás fehér galambja!