Erőtlenség

Ifj. Bartha Sándor
ERŐTLENSÉG

Gondolkodom:

vajon mennyi van hátra még,

mikor hangzik el: 'most már elég'?

Meddig taszíthatjuk tova életünk,

mikor pihenhetünk végre, mikor érkezünk?

Aggódom:

mennyit is húzhatok az égi mérlegen,

mik a vádak, érvek és mennyi az érdemem?

Miről mondhatom, hogy valóban enyém,

kitől várhatok biztos védelmet én?

Fogadkozom:

jó leszek Uram, jobb, mint akárki más,

a halálig elmegyek, annyira nem érdekel a világ-varázs

Szeretni foglak, hűségem ragaszkodóbb lesz mint valaha

és nem hagylak el, nem én soha-soha.

Fohászkodom:

Isteni béke szívembe szállj.

Látod ígérek bármit, Uram, ne hallgass így reám,

hisz nem a szavaim, hanem a szívem kell Neked,

ami - ó szörnyűség - beteg, nagyon beteg.

Fohászkodom:

érdemtelen, erőtelen vagyok,

ragadj meg, Istenem.

S hordozz Magaddal, erős karoddal,

végtelen Kegyelem.