Esőcsepp

Erdélyi József

Esőcsepp

Szerettem nézni, az esőt

hogy issza hő nyáron a föld,

mint lázas száj, repedezett;

szerettem, hogyha úgy esett,

mintha vederből öntenék;

villámlott és dörgött az ég,

féltem, de ha eső esett,

azt néztem olyan jólesett,

hogy a viharral szembeszálltam,

míg el nem állt, ajtóban álltam,

s néztem az égi háborút,

melyben a föld egy hadiút,

holott mihelyt a földre ér,

minden esőcsepp talpra kél;

talpra ugrik, mint égből cseppent,

vagy föld alól bújt hősi nemzet,

millió törpe katona,

s mintha nem is lett vón soha,

meghal fű-,fagyökerekért,

állatokért, emberekért;

a föld színén, az ég alatt,

élete csak egy pillanat;

de az a pillanat csodás,

isteni önfeláldozás...