Őszi levelek ....

Szent-Gály Kata: 

Őszi levelek... 

A nyárfasor pénze ezüstös,
vadgesztenye bronzot ígér,
sárga aranyra cseréli
magát a nyírfalevél.

Bankót, pirosat hamisítgat
cseralja-szömörce bokor, --
fény sugarába bekötve
izzik az őszi csokor.

Hűvös őszi eső

Majtényi Erik:

 Hűvös őszi eső

Hűvös őszi eső,

se vége, se hossza,

a fázós bokrokat

mossa, egyre mossa.

Mossa a pázsitot,

az ösvényt, a fákat,

utcákat, tereket

s külön minden házat.

Csüng az eső ezer

vékony cérnaszála,

nincsen az az olló,

amelyik elvágja.

Neki-nekilendül

vadul záporozva –

hűvös őszi eső,

se vége, se hossza.

Őszi eső

Őszi erdő !

Füle Lajos :

FAKÉNT A FÁK KÖZT

Az őszi erdőn ballagok magam,

faként a fák közt, s halkan hullatom

lelkemnek színes, szárnyas lombjait:

a v e r s e k e t, a fények, harmatok

szelíd tanúit, sok-sok részesét.

Itt éltem én és minden napsugárt

fölfogtam én, és bennem is lakott

a Szép, mi támad, múlik szüntelen,

s lehull a szívre, mint a lombarany.

I t t éltem én, és engem is vihar

edzett keménnyé, fává, ágbogas,

konok tanúvá: e m b e r r é, aki

teremni vágyik, s gyűjtött kincseit

megadja évről évre, mint a fa.

I t t élek én, és százkarú gyökér

ölel e földhöz, tájhoz, i t t legyek

- faként a fák közt - áldott, egyszerű

fészek madárnak, ág virágnak és

áldás hazámnak végső őszömig!

Krizantém virág

Add tudnom...!

Füle Lajos

Add tudnom...!

Add tudnom, amit értem tettél,

add értenem, mit elvégeztél,

nyisd meg szemem fénylő csodádra:

a Golgotára!

Véredben szívem megmosódjon,

elcsöndesüljön égi szódon,

éltem legyen megváltott élet,

szolgáljon Néked!

Patagonia ősszel

Szép pps.részlet

Patagonia ősszel

Ősz van újra

Pecznyík Pál

Ősz van újra

Ősz van újra, lombos-erdő,

lassan többszínűre vált,

reggelenként, tovaszálló

köd borítja a határt. 

Megérett a szőlő, alma,

szilva, körte, mindenütt,

alább szállt a nap az égen,

melegít, ha ég derült. 

Szőlőben és gyümölcsösben,

betakarítás folyik,

színesedő lomberdő már,

hosszú télről álmodik. 

Rövid földi létünkben is, 

tavaszt, nyár és ősz követ,

múló idő észrevétlen

suhan, életünk felett. 

Ám nagy kérdés: ezt a múló

időt, hogyan töltjük el

Isten előtt, minden ember, 

csak önmagáért felel!

Test-halállal nem ér véget,

mert örök az életünk, 

nagy különbség, hogy a fénybe,

vagy az éjbe, érkezünk!

Isten, drága ajándékul

azért adott életet, 

hogy a mennyben, szentjeivel

zengjünk örök éneket! 

  

Celldömölk,

 2011. IX. 23.