Ősz van újra

Pecznyík Pál

Ősz van újra

Ősz van újra, lombos-erdő,

lassan többszínűre vált,

reggelenként, tovaszálló

köd borítja a határt. 

Megérett a szőlő, alma,

szilva, körte, mindenütt,

alább szállt a nap az égen,

melegít, ha ég derült. 

Szőlőben és gyümölcsösben,

betakarítás folyik,

színesedő lomberdő már,

hosszú télről álmodik. 

Rövid földi létünkben is, 

tavaszt, nyár és ősz követ,

múló idő észrevétlen

suhan, életünk felett. 

Ám nagy kérdés: ezt a múló

időt, hogyan töltjük el

Isten előtt, minden ember, 

csak önmagáért felel!

Test-halállal nem ér véget,

mert örök az életünk, 

nagy különbség, hogy a fénybe,

vagy az éjbe, érkezünk!

Isten, drága ajándékul

azért adott életet, 

hogy a mennyben, szentjeivel

zengjünk örök éneket! 

  

Celldömölk,

 2011. IX. 23.