Hópelyhek

Reményik Sándor

Hópelyhek

Hópelyhek az én álmaim, 

Fehérek, halaványak, 

Néha eltűnnek-foszlanak, 

Alighogy földreszálltak.

Hópelyhek az én álmaim, 

Fenn zizegve zenélnek, 

Szelíden, árván, félszegül -

Meg ne lássa az élet!

De néha szél jő hirtelen, 

Jőnek kemény fagyok

S az ártatlan sok hópehely 

Vésztjóslón kavarog.

Akkor halomba hullanak, 

Mint kísértetek nőnek

S leplük végül elég a föld 

Felére szemfedőnek.

És akkor, mintha Istenük 

Örök párbajra hínák:

A feneketlen mélybe lenn 

Döngenek a lavinák!