TAVASZ

Tavasz

"Kis rügyecskék, ti talán tudjátok.

Hívogatón, ha letekint rátok,

talán ti nem engedtek szavának,

kis rügyei a nagy magyar fának!

Tavaszt csak nap melege adhat.

Tavaszt csak az Úr Jézus fakaszthat.

De hogy a fa virágba boruljon,

kis rügyecske kell, hogy kiviruljon,

engedjen a napfény melegének,

Megváltója nagy szeretetének.

Rügyszívecske nyílj meg valahára!

Meleg árad le a magyar fára:

az Úr Jézus kegyelmének fénye.

Hogyne lenne életre reménye!"

(Túrmezei Erzsébet

A magyar fa című vers részlet) 

Imádság

Ch. E. Cowman
Imádság

„Olajra van szükségem” – mondta egy szerzetes a régi időben. Ültetett tehát egy olajfacsemetét. „Uram, esőre van szüksége, hogy gyenge gyökerei ihassanak és növekedhessenek – imádkozta a szerzetes -, kérlek, küldj csendes esőt!” És az Úr elküldte a csendes esőt. Később így fohászkodott: „Uram, a fácskámnak napfényre van szüksége. Kérlek, add, hogy süssön a nap!” És kisütött a nap, bearanyozva a sötét esőfelhőket. „Most hideget, szeretett Uram, fagyot kérek, hogy a fácska edződjön, szövetei erősödjenek!” – kiáltott a szerzetes. És íme, a fácska ragyogott a dértől. Estére azonban elpusztult.

Ekkor a szerzetes felkereste az egyik testvérét, és elmesélte neki szomorú tapasztalatát. „Én is ültettem egy facsemetét – válaszolta a másik -, és nézd, pompásan fejlődik. De én Istennek ajánlottam a fácskámat. Ő, aki alkotta, jobban tudja, mire van szüksége, mint egy ember, mint én. Nem állítottam feltételeket, nem adtam előírásokat. Egyszerűen így imádkoztam: „Uram, add neki azt, amire szüksége van, vihart vagy napsütést, szelet, esőt vagy fagyot. Te készítetted, és Te mindent a legjobban tudsz.”