Nyárutó

Szuhanics Albert

Nyárutó

A fákon ott a zöld levél, 
még fű-illatot hord a szél. 
Nincs semmi nyom, és semmi jel, 
sompolygó őszünk mily közel. 

Most még oly szép a nyárutó, 
de sajnos minden átfutó. 
Ím messze száll, vagy elszalad, 
míg fájó szívünk itt marad. 

Egy reggel kinyitjuk szemünk, 
már őszi napra ébredünk. 
Oly bágyatag a napsugár, 
és kertünk rozsdabarna már. 

A sárga levél hulldogál, 
míg rája hideg köd szitál. 
Gondolkodik fenn kicsit, 
de végül lassan leesik... 

Ám de most a nap nevetve, 
könnyet szór a fellegekre. 
Új fű serken zöld határban, 
lubickoljunk még a nyárban!

Debrecen, 2008. augusztus 24.