Nefelejcs

Szabó Lőrinc

Nefelejcs

A virágokból először a kék
nefelejcs tetszett: azt a szép nevét
külön is megszerettem, hogy olyan
beszélgetős, és hogy értelme van:
szinte rászól az emberre vele,
úgy kér (s nyilván fontos neki, ugye,
ha kér?), hogy : ne felejts! Többnyire
jól hallottam, egész világosan,
égszín hangját, néha meg én magam
súgtam, vagy nem is súgtam, csak olyan
nagyon vártam már, hogy tán a szívem
szólt helyette vagy éppen a fülem:
ilyenkor nem tudtam, képzelem-e
vagy tényleg csalok, neki, a neve
mondásával?... De még ha csalok is,
nyugtattam meg magamat, az a kis
segítség semmi, hisz úgy szeretem;
s dehogy felejtem, nem én, sohasem!

ITT A TAVASZ

Gazdag Erzsi
ITT A TAVASZ

Itt a tavasz, tudod-e?
leheletét érzed-e?
Virágszájjal rád nevet
virágszagú kikelet.
Rád füttyent egy bokorból,
füttyös madár torokból.
Rügyes ággal meglegyint
s érzed, tavasz van megint.

Csendben új tavaszra készülök

A nárcisz imája
 
Csöndes békével,
nagy szeretettel
szőtted égi szövőszékeden
virágos pártám,
mely fehér és sárga.
Fehér szirmom, mint kinyílt tenyér
fogadja a mennyei értékek özönét,
de egyben szórja a szépségedet
és a tiszta élet örömét.
Köszönöm, hogy életre hívtál
ezen a csodálatos tavaszon,
tied vagyok így, gyöngén,
védtelen csupaszon.
Rólad szólok,
néked nyílok, feléd mosolygok,
előtted hódolok.
A perzselő hőség, a téli fagyok elől eltűnök,
és csendben új tavaszra készülök.
Ámen.