A nárcisz imája
Csöndes békével,
nagy szeretettel
szőtted égi szövőszékeden
virágos pártám,
mely fehér és sárga.
Fehér szirmom, mint kinyílt tenyér
fogadja a mennyei értékek özönét,
de egyben szórja a szépségedet
és a tiszta élet örömét.
Köszönöm, hogy életre hívtál
ezen a csodálatos tavaszon,
tied vagyok így, gyöngén,
védtelen csupaszon.
Rólad szólok,
néked nyílok, feléd mosolygok,
előtted hódolok.
A perzselő hőség, a téli fagyok elől eltűnök,
és csendben új tavaszra készülök.
Ámen.
Csöndes békével,
nagy szeretettel
szőtted égi szövőszékeden
virágos pártám,
mely fehér és sárga.
Fehér szirmom, mint kinyílt tenyér
fogadja a mennyei értékek özönét,
de egyben szórja a szépségedet
és a tiszta élet örömét.
Köszönöm, hogy életre hívtál
ezen a csodálatos tavaszon,
tied vagyok így, gyöngén,
védtelen csupaszon.
Rólad szólok,
néked nyílok, feléd mosolygok,
előtted hódolok.
A perzselő hőség, a téli fagyok elől eltűnök,
és csendben új tavaszra készülök.
Ámen.