Isten tenyerén!

Pecznyík Pál 
 Isten tenyerén!

Megváltott gyermekként,
miért is félnék én?
Ha lelkem ott pihen,
az Isten tenyerén?

Ha Ő az oltalmam,
ki árthat énnekem,
csak Istentagadót
 tölthet be, félelem.

A félelemkeltőt,
Jézus legyőzte rég!
Sorsa megpecsételt,
vár rá, a szörnyű vég!

Boldog: ki ott lehet,
győztes Úr oldalán,
mennyei koronát,
viselhet homlokán!

Celldömölk
2013. XII. 19.

Isten mosolya

Isten mosolya

Minden reggel Isten mosolyára ébredünk…
Megszépíti életünk
Egy parányi szépség,
csipetnyi derű,
Mit ajándékba ad Istenünk.

A reggeli fény színes játékában
– ahogy beszűrődik a fák között,
Isten mosolyát látom magam előtt…
Szeretetből szépnek alkotta ezt a Földet nekünk,
Örül, ha keze munkájában gyönyörködünk!

A reggeli harmat,
a futózápor frissessége
felüdít minden élőt…
felüdít engem is…
Csillogó cseppek
harmatgyöngye,
mint rejtett fájdalom
hulló könnye,
melyet felszárít a
napsugár…
Felszárít az égi Kéz!

És édes érzések
dalolnak újra,
Víg éneket játszik
a hárfa húrja,
Kedves melódiától
zsong az élet,
Mert szeret az Isten,
Mosolya újra enyém lett!

Bár rögös utakon fut az életem,
Egy napon a fényre ér ki hirtelen…
Elém tárul, mit eddig nem látott szemem,
Mert rejtve volt, nem foghatta fel az értelem…

Hol földi életem egykor véget ér,
A mennyei város int majd felém,
Elém tárul akkor egy új világ…
Mindig láthatom az Isten mosolyát!