Isten mosolya

Isten mosolya

Minden reggel Isten mosolyára ébredünk…
Megszépíti életünk
Egy parányi szépség,
csipetnyi derű,
Mit ajándékba ad Istenünk.

A reggeli fény színes játékában
– ahogy beszűrődik a fák között,
Isten mosolyát látom magam előtt…
Szeretetből szépnek alkotta ezt a Földet nekünk,
Örül, ha keze munkájában gyönyörködünk!

A reggeli harmat,
a futózápor frissessége
felüdít minden élőt…
felüdít engem is…
Csillogó cseppek
harmatgyöngye,
mint rejtett fájdalom
hulló könnye,
melyet felszárít a
napsugár…
Felszárít az égi Kéz!

És édes érzések
dalolnak újra,
Víg éneket játszik
a hárfa húrja,
Kedves melódiától
zsong az élet,
Mert szeret az Isten,
Mosolya újra enyém lett!

Bár rögös utakon fut az életem,
Egy napon a fényre ér ki hirtelen…
Elém tárul, mit eddig nem látott szemem,
Mert rejtve volt, nem foghatta fel az értelem…

Hol földi életem egykor véget ér,
A mennyei város int majd felém,
Elém tárul akkor egy új világ…
Mindig láthatom az Isten mosolyát!