November

Bódás János

November

A vénülő erdő haját
az ősz deresre festi.
A felrázott levegőn át
még messzebb van a messzi.

Elmenekült a sok madár,
s velük a dal, az álom.
Fészkükben kotlik a halál,
és citeráz a fákon.

Levelek hullanak sárgán,
jön a köd, jön a járvány,
köhög már és prüszkölve tüntet...

Sok arcon baljós láz van,
s ima kél sok-sok házban:
- Uram, őrizd meg gyermekünket!