Áldott Ünnepeket Mindenkinek! - Üzenet

Keresztes Miklósné

Üzenet

Ha a fagyos tél kemény marka

szívedet csaknem megszakasztja,

figyelj, hajolj:

itt a Szeretet dalol!

Ha már nyugtod sehol nem marad,

s azt gondolod, utad letudtad,

figyelj, ébredj:

itt a Szeretet vár téged!

Ha elfelejtetted, mi a jó szándék,

s nem maradt sehol hívó hajlék,

mozdulj, kérlek:

a Szeretet harcol érted!

Ha úgy érzed, újra csak becsaptak,

s bevágódott egy remény-ablak,

hallgass, értsd meg:

szeretve imádkoznak érted!

Ha könnyeidet már mind elsírtad,

s nem találod a visszautat,

gyere, s felelj:

szeretve vajon ki figyel?

Ha az gondolod, szeretni vétek,

míg hívó szavát meg nem érted,

Krisztus és én

szeretve imádkozunk érted.

Gondolat szárnyán

Pecznyík Pál 

Gondolat szárnyán

Nincs sebesebb jármű, a kéklő Ég alatt,

mint a sebes szárnyú suhanó gondolat.

Bolygóról bolygóra, gondolat száll velem, 

így fény sebessége, immár kevés nekem. 

Gondolatom szárnyán, a tejúton vagyok,

utamon kísérnek, ragyogó csillagok.

Gondolatban szállok égi Atyám elé,

imában borulok, dicső trónja elé!

E nagy hosszú utat, naponként megteszem, 

beszélgetek Vele, bár nem látja szemem.

Én Benne rejtőzöm, Ő bennem lakozik,

ki így jár Istennel, az nem álmodozik.

Hiszem: nemsokára meg fogom Őt látni,

szépségét, jóságát, nem győzöm csodálni! 

Celldömölk
 2012. I. 22. 

Himnusz a szeretetről

Himnusz a szeretetről

Szeretni annyi, mint adni,

Adni ha látod, hogy kérnek,

S mosolyogva letörölni egy csepp könnyet.

Szeretni annyi, mint békével elfogadni önmagad,

S önmagáért elfogadni másokat.

Szeretni annyi, mint felemelni azt, ki elesett,

S forrásvízzel lemosni sebeket.

Szeretni annyi, mint simogatni verés helyett,

Virágot nyújtani kemény ököl helyett.

Szeretni annyi, mint elfeledni fájó sérelmeket,

S magunknak is, másoknak is,

Megbocsátani bűnöket.

Szeretni annyi, mint megfogni egymás kezét,

S egyetlen szívdobbanással sugározni

Ezt az érzést szerteszét.

Hidd el, megváltozik a világ,

Csak zengd a szeretet himnuszát!

(1Korinthus 13)

Ősz

 

Heltai Jenő

Ősz

Ősz, ősz ne siess!

Ne kergesd el a nyarat,

a meleg fényt, sugarat.

Süss ki még, nyári nap,

simogasd az arcomat,

melengesd a szívemet,

míg az ősz eltemet.

Vidíts még vadvirág,

míg enyém a vad világ.

Tudom én, érzem én,

nem sokáig lesz enyém.

Szürke ég, szürke vég,

be jó volna élni még!

Nem lehet, nem lehet,

sötét árny integet.

Sötét árny, néma váz

bűvöl és babonáz.

Kérdezem, nem felel,

integet csak, menni kell.

Fogy a fény, fogy a nyár,

hideg szél fújdogál,

hideg szél, őszies…

Ősz, ősz ne siess!

Jólesik a víz....

AZ ÉLET

Gárdonyi Géza 
AZ ÉLET

Az élet olyan, mint egy séta az erdőben.

Ösvényen jársz, fákat hagysz magad mögött. Ez az út, melyen végighaladtál: a Te múltad.

Erre néha visszanézel és elgondolkodsz vajon a jó ösvényt választottad-e. Az elhagyott fák és bokrok azokat az embereket jelképezi, akikkel eddigi utad során megismerkedtél. Néha letépsz pár szál virágot, magaddal viszed őket, végigkísérik utad: ők a Te szeretteid.

Haladsz előre, látod az út végét, célod beteljesedését, de mi lesz veled, ha az elkanyarodik és már csak egy pár métert ismersz belőle? Ne aggódj! Az út folytatódik, ott van, csak várnod kell, míg meglátod. Ehhez viszont le kell győznöd félelmed, amit az ismeretlenség, idegen környezet miatt érzel és haladnod, lépned kell tovább! És addig is: képzeld el, találgass milyen lehet a folytatás és így nem érhetnek meglepetések.

Utad során beesteledik. Sötétség borul az erdőre. Mi lesz veled most? Az orrodig se látsz el, az előtted álló utat -a célt -nem ismered, félő hogy elbuksz és megütöd magad. De ne torpanj meg! Miként szemed megszokja a sötétséget, már tudni fogod, merre haladj!

Ha pedig útkereszteződéshez érnél: ne habozz! Válassz egyet bátran, hisz egyedül neked kell döntened! Ez a Te utad! És ha már egyszer döntöttél, ne nézz vissza, ne bánj meg semmit, hanem próbáld meg azt az utat szeretni, szebbé tenni, amit TE MAGAD választottál! 

KÖSZÖNET!

KÖSZÖNET!

Köszönöm, hogy szerethetek,

számtalanszor nevethetek.

A mosolyokért hálás vagyok,

miket kapok, miket én adhatok.

Hitemet is köszönöm,

hogy megadja az örömöm.

Hálás vagyok családomért,

igaz, örök barát´imért.

Mindent köszönök Istenem!

Legfőképp hitem, s életem.

Lelki tavaszvárás

Pecznyík Pál 

Lelki tavaszvárás 

Miként fák rügyei
meleg napsugárra,
úgy vágyunk újjászült
lelkek, tavaszára!

Mert még mindig bűn-dér
üli, a lelkeket,
csak lelki napsugár
győzhet, bűn - dér felett!

Ragyogj ránk az égről,
lelkünk napsugára, 
induljunk boldogan,
Jézus lábnyomába!

Fordítsunk mind hátat,
bűnök zord telének,
üdvünk tavaszáról,
szálljon hálaének. 

Öröklét útjáról, 
soha le ne lépjünk, 
Atyánk rég várja, hogy
közelében éljünk!

Dicső országában,
olyan öröm vár ránk, 
melyért soha - soha,
nem lesz elég hálánk.

Celldömölk,

 2013. IV. 8.

CSENDES TAVASZI DAL

Sík Sándor

CSENDES TAVASZI DAL

Gyöngyvirágos szép tavasznap,

Testvérül ma elfogadj,

Kisgyereknek, szép-igaznak,

Önmagamnak visszaadj.

Fürge szellő, lég suhanca,

Légy te most a mesterem.

Míg szökellve szétsuhansz a

Friss füvön, jer, játssz velem!

Új tavasz, legyünk ma egyek!

Add, ma mindent elfeledjek,

Ami nem dal, nem derű,

Nem győzelmes-egyszerű.

Félre tőlem, téli rontás,

Zúzmarázó kételyek,

Sziromrázó részrebontás,

Gondok, árnyak, éjjelek.

Drága köntös, egyszerűség,

Tiszta tóga, légy ruhám;

Kék-fehér tükröd, derűs ég,

Arcom nézze vissza rám.

Zaj ha bennem, elcsituljon,

Csendnek ujja rám simuljon.

Angyalujjú rejtelem,

Tiszta béke, légy velem!

" Ne félj ..."

" Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy !

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Mert én, az Úr vagyok,  a te Istened ! "

(Ésaiás 43: 1-3)

Porszem vagyok

Pecznyík Pál

Porszem vagyok

Csak egy porszem vagyok,

a világegyetem

parányi porszeme.

Nem csoda, hogy mégis

gondol rám az Isten?

Lát engem, szent szeme!

Csodás szép tervében,

mit hajdan készített,

én is benne voltam.

Golgotán értem is,

drága Fiát adta!

Ne maradjak holtan.

Mert Sátán engem is,

bűnökre csábított,

s én, a porszem ember,

elkövettem a bűnt,

Alkotómmal szemben!

Most itt vagyok Atyám,

mint egy rakoncátlan,

engedetlen gyermek.

Tudom: porszem vagyok,

a nagy Mindenségben,

irgalmazz lelkemnek!

Hála, hogy megszántál,

Fiad, Jézus által,

megváltottál engem!

Ezért, trónod előtt,

fehérben járhatok

én, a porszem ember!

Celldömölk,

2010. XII. 23.

 

Március

Szécsi Margit: 

Március

"Déli szellők, fújjatok csak,
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár..."

LEGSZEBB ARC

Pecnyík Pál

 LEGSZEBB ARC 

Jézus, szépséges arcodhoz

hasonlót ember nem talál,

a Te arcod sokkal szebb volt,

az emberek fiainál.

És mi, e szép tiszta arcot

bántalmaztuk, ütlegeltük,

fájdalmat okozva Néked,

örömünket ebben leltük.

Már Annás palotájában,

bűnös szolgák arcul vertek,

Isten Fiát bántalmazni,

nem féltek, és nem rettegtek.

Római őrség udvarán, 

verésed még csak folyt tovább,

kéklő dagadt homlokodra,

tövisből nyomtak koronát.

Sebektől, és öklözéstől,

torzóvá vált nemes arcod,

csúfolt királyt látott benned,

ki előtted térdet hajtott.

Ellened uszított tömeg,

mely megfeszítést kiáltott,

Benned Golgotára menő,

megvert gonosztevőt látott.

s midőn már ott szenvedtél,

ég-föld között a kereszten,

énértem is imádkoztál,

hogy a lelkem el ne vesszen!

Drága Jézus , bűnöm miatt

torzult el szépséges arcod, 

Sátán, halál és bűn ellen,

győzelmesen vívtál harcot.

 mennyben, minden arc között, 

a legszebb arc, a Te arcod,

s eléd hullva szemlélhetem

egykor, ezt a legszebb arcot.

Februárban tavasz

 

Kurczina Terézia 

 Tavasz

Tavasz jöttén a tél gyorsan,
szellő hátán elüget;
Hóvirágok kíváncsian
nyitogatják szemüket.

Napsütésben olvadozva,
elköszön a hóember;
Akit nemrég vidám csapat
épített, nagy jókedvvel.

Hancúrozó gyereksereg
lepi el a ligetet;
Rózsaszínre festegeti
arcukat a kikelet.

Mindenkiről lekerült már
kesztyű, sapka, nagykabát;
Tavaszi szél lágyan szórja
vidámságuk kacaját.

A mennyei szeretet

A mennyei szeretet

Milyen csodás e mennyei szeretet!
A Te örömed tölti be a szívemet.

Kerestem és megtaláltalak
Kopogtattam és Te megnyitottad ajtódat
Kértem és Téged kaptalak (Máté 7:7)

Annyira szerettél engem
hogy Szent Fiadat adtad értem (Ján.3:16)
E szeretet elfedezte bűneimet
a pokol tűzéből is kimentett.

Csodásan megkülönböztettél (Zsoltár 139:14)
Engem előbb szerettél (1.Ján.4:19)
Pedig csak egy senki vagyok
De kegyelmed rám ragyogott.

Mily csodásak tetteid
Bölcsesség es igazság utaid
Ki érthetne meg ezek mélységet? (Zsolt.139:17)
Ki foghatna fel szereteted mértékét? (Ef.3:18,19)

Megesik, hogy néha elesek,
de ez esetben is szereteted emel fel engemet
Bekötözi sebeimet
  Meggyógyítja sajgó szívemet
Ó, mily örömmel tölt el e mennyei szeretet!

Nincs semmim, de Te vagy mindenem
Ők lovakban, azok emberekben (Zsolt.20:8, Ján.5:7)
de én Tebenned reménykedem.
Tarts meg engem ó Istenem!

Nincs lovam és emberem mint másoknak,
de Te ott állsz mellettem, meg ha a többiek nem is látnak.
De egy napon látni fogjak, Uram
Nem szégyenülők meg ,hogy Benned bíztam!

Nehéz az út , de hárman fogjak kezemet,
ez a három pedig a hit, a remény és a MENNYEI SZERETET!
(1.Kor.13:13)