Tavaszi virág

Balog Miklós 

TAVASZI VIRÁG

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből
És gyökeriből egy virágszál növekedik…”
Ézsaiás 11:1

Nézd már kivirul a halálból az élet,
és nyílik a lombbal a téli reményed,
száz tarka virággal szívedből a hála
és lelki jövődben a mennyei pálma!

De jusson eszedbe az égi Virágszál,
Kit nem mindig vársz, Kit nem mindig vártál.
Bár virágvasárnap: hű leszel – fogadod,
s e drága Virágot virággal fogadod,

másnap már tövisből nyomsz rá rút koszorút,
te, aki azt mondtad, szívedbe bevonult!
Alig sarjadt benned: „Feszítsd meg! Ki vele!
– kiáltod, s megöli szíved vad hidege.

De újra kisarjad, mint húsvét Virága!
Testvér, ez ünnep legyen hiába!
Zengje szíved velem: „Örök, szent Szeretet,
Megváltó Jézusom, töltsd be a szívemet!

S így nekem szent szépség, örök virág maradsz,
Örök Feltámadás, Élet, örök Tavasz!”

Fésűs Éva: Tavaszi imádság

Fésűs Éva 

Tavaszi imádság

Ha sírdogálnak halkan a csatornák

és elcsöppen a télnek jégcsap-orra,

ha zöld ruhácskát adsz a sok bokorra,

taníts meg, édes Istenem, szeretni!

Ne azt, ki mindig mosollyal melenget,

hanem a rossz-szavút, azt simogassam,

azt, aki bánt, vagy aki nevet rajtam,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

Ha felpattannak mind a fagybilincsek,

gyümölcsöt sejt az ágak reszketése,

ne járjak zsibbadt, téli szívvel én se,

taníts meg, édes Istenem, szeretni!

Hogy amit adtam, vissza ne kívánjam,

mert értük vagyok én, s ők vannak értem,

hogy szívünk kötelékeit megértsem,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

De ne csak itt, a szépség záporában,

és ne csak azt, kire kegyelmed árad,

hanem az elbúvókat és csúnyákat

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

A szép szavak szájamból mind kihullnak,

csak azt tudom: lelkem kívánja fényed,

Ki egyformán szeretsz galambot, férget,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

És adj világosságot is, hogy lássam,

ha tüskéik fonákján fájdalom van;

s hogy ítéletem durván ki ne mondjam,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

Mily együgyű dal! Cérnahangú ének!

De lásd, így bontogattam szét a vágyam,

mint a göröngy, lelkét egy hóvirágban:

taníts meg, édes Istenem, szeretni!