A szeretet ünnepén

A szeretet ünnepén

Magasságos Mindenható
odafönn az égben,
a szeretet ünnepén
tekints le a földre.

Ismét hozzád száll az ének
dicsőítve téged,
köszönjük, hogy a kis Jézust
minékünk elküldted.

A szívekben legyen béke
ahogy a kisdednek,
ma minden lélek
örömmel teljék meg.

Legyen áldott Karácsonya
a földön mindenkinek,
csavargónak fedele
s étele a szegénynek.

S az ünnep elteltével
ki ne aludjék a szeretet lángja,
mint finom hólepel
boruljon a világra.

Hallgasd meg Istenem
az én kérésemet,
Boldog békés karácsonyt adj
állatnak, s embernek!

Téli képek

Ezért alkottál engem

Faluvégi Dezső: 

Ezért alkottál engem

Ha műveid szépségét látván
Az áhítat fog el,
Ha szépséges útjaid járván
Érzem,itt vagy közel,

Ha reggel aranyló Nap kél
S fenséges reggelre költ:
Szép szavakat ihlet a szél,
Elmondani azt,mi betölt,
A szívem írom énekembe:
Szálljon fennen,mint a madár
Mely énekét keblében hordja:
S szűk neki a látóhatár!

  Így váltok szebbé ti,rétek
Az erdő,mező,és a lég,
Friss szirmokon csillant fények,
S a százarcú,szent messzeség!

Ki mondhatná,hogy:,,Csodaszép
A műved,ó! Mindenható!"
Ezért alkottál-e engem,
Hogy feljusson a hálaszó?

Ha igen,küldj sok-sok angyalt:
Velük zengjen dicséretem,
S lássák,hogy:jóságod nyomán
E földön is öröm terem!

TÉL

Túrmezei Erzsébet: 
TÉL 

Jó Atyánk, Te elaltattad
a földet és betakartad,
mint a fáradt gyermeket.
Neked mindenre van gondod.
Most a hideg télben mondok
jóságodról éneket.
Hiszen a fagy sem ítélet.
Azért is áldalak téged.
Szent kezedből, Istenem,
kemény tél is kegyelem. 
Hogyan nyílnék szám panaszra,
bár a földet tél havazza,
s vad szél rázza ablakom?
Boldog betlehemes ének
kél szívemben, míg a szélnek
süvöltését hallgatom.
Szegényes jászlán szívemnek
ott a betlehemi Gyermek,
s ragyogva árasztja szét
életadó melegét. 
Karácsony szeretetével,
nagy örömüzenetével
át a hideg teleken,
át a hólepett határon
utam énekelve járom,
s mindeneknek hirdetem.
Osztom, osztom drága kincsem,
s fogyta nincsen, vége nincsen.
Zengem a dícséretet:
Legnagyobb a szeretet!

November

Bódás János

November

A vénülő erdő haját
az ősz deresre festi.
A felrázott levegőn át
még messzebb van a messzi.

Elmenekült a sok madár,
s velük a dal, az álom.
Fészkükben kotlik a halál,
és citeráz a fákon.

Levelek hullanak sárgán,
jön a köd, jön a járvány,
köhög már és prüszkölve tüntet...

Sok arcon baljós láz van,
s ima kél sok-sok házban:
- Uram, őrizd meg gyermekünket!

 

Őszies képek ...

 

 

Őszi kék ég

Túrmezei Erzsébet

Őszi kék ég

Az őszi kék ég mint selyemfátyol,
húzódik egyre fáig a fától
s én nem látom elejét, végét.
Végtelenül kék az őszi kék ég…
az őszi kék ég.

Harcos, vad szelek tépő csapatja
a leveleket szárnyra kapja.
Táncolva viszi az úton végig,
táncolva csapja egész az égig,
a kéklő égig.

Szárnyára kapott az élet engem.
Amerre sodor, arra kell mennem.
Nagy, poros úton hánytorgat egyre.
Oly ritkán kap fel kéklő egekbe…
kéklő egekbe.

Pedig én oda, fel, oda vágyom!
Oda a szívem, oda az álmom.
Unom, utálom a poros földet.
Kereső szemem az égen zörget,
Az égen zörget.

Oda vágyom. A porfátyolon által
oda, fel repül a lelkem vággyal.
Szívja az égnek végtelenségét
és átöleli az őszi kék ég…
az őszi kék ég.

Minden megérint

Szabó Katalin

Minden megérint

Eső

mely rideg cseppenként mossa le poros lelkemet

 

Szél

mely odaszárítja tenyeredre elcseppent véremet

 

Vihar

mely felkavarja a ráhullt avar alatt a sarat

 

Szélcsend

mely elnémítja a még bennem ordító vadat

 

Fekete felleg

mely beborít, s fenyeget fojtogatva

 

Kibújó napfény

mely a sötét rengetegben az ösvényt mutatja

 

Ködös reggel

Mely csontomig hatolva hidegen borogat

 

Harmatos hajnal

mely hűvös ujjaival csitítja lázas homlokomat

Én állok védtelen a szabadban, mint az ifjú fa

Hisz lelkével tárulkozik ki egy költő minden sora

 

Minden leírt szavam édes gyermekem

Mint a fa s a hajtása, együtt lélegzik velem.

 

S eljő majd az idő,

mikor a gúnyos szó nem lesz számomra más,

 

Mint egy gonosz vihar,

Melyre a válasz már csak csendes lombsuhogás.

ITT A NYÁR!

Fotó: listofimages.com

Gazdag Erzsi:

 Itt a nyár! 

Itt a nyár! Ott a nyár!
Táncot jár a napsugár.
Aranyhaja, ruhája
libeg-lobog a táncba'

Szép napot! :)

Forrás

Facebook - Életszépítők

MÁJUSI ESŐ

Májusi eső aranyat ér! 

Szöllősi Dávid
MÁJUSI ESŐ

Megjöttél végre, májusi eső,
Aranyat érő, langyos, éltető,
Az ablakomban hangosan kopogsz,
Locsolni itt ma biztosan te fogsz.

A naptárt eddig miért nézted el?
Egy ország várta, mikor érkezel,
Mosdass utcákat, járdát, háztetőt,
Meg zöldet, földet – mindenekelőtt!

Szomjazik fű-fa, város és vidék,
Őszi esőket elfeledve rég,
Most mohón isszák minden cseppedet,
A kert virága hálás lesz neked.

De jó is lenne, ha több héten át
Itatnál rétet, erdőt, gabonát,
Hizlalnál dinnyét, pöszmétebogyót,
Friss vízzel töltve tavat és folyót.

Fürdeted arcom, fényezed hajam,
Veled mindenki, minden jóba’ van,
Májusi eső, mennyei nedű,
Köszöntünk szívből, légy most bőkezű!

 

A fénylő arc

A fénylő arc

„…arca fénylett, mint a nap, ruhája pedig fehéren ragyogott, mint a fény” 
(Máté 17,2).

A Nap a legnagyobb dicsőségnek és hatalomnak a képe. Ez a jelenet a „megdicsőülés hegyén” ízelítőt ad abból a dicsőségből, amit Ő, mint nagy Király kap majd, amely az Ezeréves Birodalomban következik erre a Földre. Akkor kezdi meg uralkodását az Emberfia, Jézus Krisztus. Az a kifejezés, hogy arca fénylett, mint a Nap, csak Máténál használatos, mert ebben az evangéliumban úgy látjuk Őt, mint a megígért Királyt. 

Márk az Ő ruhájára irányítja a figyelmünket, ami a szolgálatáról tanúskodik (Mk 9,3). Lukács azt mondja, hogy arckifejezése elváltozott, és ruhája fehéren tündöklött (Lk 9,29). Így áll előttünk az evangéliumokban Jézus Krisztus egész személyé-nek dicsősége. Máté az arc hangsúlyozása által egy jövőbeli időre utal, mert Krisztussal az az áldott nap jön el, amelyen véget ér az éjszaka. Isten az, aki Őbenne nyilvánvalóvá lesz, mert Isten világosság. De arcának fénye nemcsak az Ő jövőbeli messiási dicsőségét hangsúlyozza, hanem egyúttal saját dicsőségét is Istenként, mert a Nap túl fényes ahhoz, hogy belenézhetnénk. Nemde Krisztus Isten dicsőségének a kisugárzása? (Zsid 1,3) Ruhájának tiszta fehérsége egyúttal összes tulajdonságának tökéletességére utal. Aki beletekint ebbe a tündöklő arcba, az Isten szeretetét és fényét látja, az Atyát látja. „Aki engem lát, az látja az Atyát” (Jn 14,9). A 2Kor 4,6-ban világos utalás van Máté evangéliuma 17. fejezetének jelenetére. „Isten ugyanis, aki ezt mondta: Sötétségből világosság ragyogjon fel, Ő gyújtott világosságot szívünkben, hogy felragyogjon előttünk Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán.” Az Ő arcán megpillantjuk Isten teljes dicsőségét.

A világ ezt a tündöklést csak az Ezeréves Birodalomban fogja megcsodálni és felismerni. De mi ezt már ma megtehetjük. Ez az emberek számára észrevétlen jelenet a hegyen azonban minket, akik hiszünk az Úr Jézus Krisztusban, már ma csodálatra indíthat. Mert az Ő arcán Isten tökéletes szeretetét csodáljuk, aki gyermekeket keres atyai szíve számára, és Isten ragyogó világosságát, amely egyszer az egész világot be fogja sugározni tündöklésével. 

Amikor a Nap elsötétült, mert a világ Megváltója magára vette a bűneinket, és Isten bűnné tette Őt értünk (2Kor 5,21), akkor felragyogott Isten dicsőségének megmentő világossága Krisztus arcán egyszeri és fenséges módon. A világ nem látta ezt, de Isten értékelte és elfogadta az áldozatot. 

Ránk, hívőkre mély benyomást tett, megragadott,  és alázattal meghajlunk előtte.

M. Seibel

Forrás : Vetés és Aratás  - 2012./1.

Túrmezei Erzsébet - Péter Húsvétra vár

 Túrmezei Erzsébet 

 Péter Húsvétra vár

Várlak, várlak. Mesterem, várlak.
Mikor jelensz meg énnekem?
Nem úgy, mint Magdaléna várt,
nem bolyongok temetőkerteken,
és nem keresem halott testedet.
Mint élő, örök Mesteremet várlak,
mert húsvét van, öröm zeng a világon
... és rám esteledett.

Tanítvány voltam, s megtagadtalak.
Tanítvány voltam. Láttam a csodád,
és hallgattam életadó szavad.
Szerettelek.
Kész volt a szívem, kész volt, én tudom,
mind a halálig elmenni veled.
Olyan erősnek éreztem magam.
S mindennek vége lett.

Menjünk halászni. Halász voltam én.
Legyek megint. Hiszen Simon vagyok.
Csak csupa seb az életem.
Majd csak eltengetem.
A bánatom
majd csak elaltatom.
A Genezáret gúnnyal néz felém.
Halát nem adja hálóm terhinek.
Rossz apostolnak, rossz vagyok halásznak,
jaj, nem vagyok jó semminek.

Mesterem, jöjj és jelenj meg a parton,
mondd meg, hova vessem a hálóm,
mondd, amit elvesztettem, hol találom.
Jöjj, kérdezd újra, hogy szeretlek-e!
Háromszor kérded és háromszor vallom.
Más a szavam és más az életem,
más az élet és más az akarat.
Tudsz mindent. Tudod: megtagadtalak,
mégis szeretlek.

Az élet és az akarat között,
Uram, teremts igaz harmóniát!
Sebzett, beteg tanítványéletem
égi erőért Utánad kiált.
Legelesettebb és legárvább lettem.
Végső reményem, hogy irgalmas arcod
húsvéti fényben felragyog felettem!

Friss levegő s napfény

 

Sziláki Jánosné 

 Friss levegő s napfény

Táncot jár a függöny,
libben a széllel.
Friss levegő költözik
a szobákba széjjel.

Mosolyog a napfény,
cirógatja arcom.
Kényezteti a lelkem
jó érzés ez nagyon.

Csiripelnek a madarak,
dalolnak az ágon.
Hirdetik a szép tavaszt
szerte e világon.

Február

Bartalis János: 

Február

Jégcsapos,

ereszt megcsurgatós,
drága Február!

Csak egy verset hoztál.

Ó, be fukar voltál.

Szűk kezekkel adtál.

Ó, szélfúvásos,

nagy havazásos,
ifjú Február!
Hát még miket adtál?

Egy fénylő reggelen

friss havazás után

mentem kertek során

és szólott a madár.

Ó, nagy olvadású,

csatornazúgású
szeszélykisasszony!
Mi van az utcasoron?

Mondjad már!, mondjad már!

Szép pléhtányérokon

hóvirág van-e már?

A hegyoldalakon,
a friss vadnyomokon
kankalin nőtt-e már?
Ibolya kelt-e már?

S mint szürt, tiszta arany,

csorog-e a napsugár?

Február! Február!

Február! Február!

Morcos-szép Február!
Bajt is mennyit hoztál.

Csikó jókedvedben

mennyit ficánkoltál.

Mély gödröket ástál.

Hótornyokat raktál.

Majdnem eltemettél.

Február! Február!

Szép kedves Február!
Mint egy aranymadár

28 napoddal

most már el is szálltál.

Itt hagytad emléked.

S mint búcsúzó kedves,

eltűnő mosolyod.

De küldöd utódod,

a boldog magvetőt,
a lázas Márciust .

-S a szívünk feldobog!

Újévi áldás

Áldjon Isten minden jóval téged.

Hajnalodban madárhanggal jöjjön hozzád,

ébredésedben friss erővel

s az új év kitáruló, szép reményével

töltse be szívedet.

Áldjon Isten minden jóval téged

néhány útra induló kedves szóval jöjjön hozzád,

döntéseidben bátorsággal,

s napi munkádban a tevékeny szeretet örömével

töltse be szívedet.

Áldjon meg Isten minden jóval téged

fáradságodban felüdítő pillanatokkal jöjjön hozzád,

találkozásaidban nyitottsággal,

s amikor hazatérsz családod körébe, az otthonosság békéjével

töltse el szívedet.

Áldjon Isten minden jóval téged

hétköznapi, apró jelekben jöjjön el hozzád,

lelkesítő, igaz szavakban,

megújuló, erős reménységben

s őrizzen meg mindazok számára, akiknek fontos, hogy vagy.

Így töltse be szívedet az Élet Örömével!