TÉL

Túrmezei Erzsébet: 
TÉL 

Jó Atyánk, Te elaltattad
a földet és betakartad,
mint a fáradt gyermeket.
Neked mindenre van gondod.
Most a hideg télben mondok
jóságodról éneket.
Hiszen a fagy sem ítélet.
Azért is áldalak téged.
Szent kezedből, Istenem,
kemény tél is kegyelem. 
Hogyan nyílnék szám panaszra,
bár a földet tél havazza,
s vad szél rázza ablakom?
Boldog betlehemes ének
kél szívemben, míg a szélnek
süvöltését hallgatom.
Szegényes jászlán szívemnek
ott a betlehemi Gyermek,
s ragyogva árasztja szét
életadó melegét. 
Karácsony szeretetével,
nagy örömüzenetével
át a hideg teleken,
át a hólepett határon
utam énekelve járom,
s mindeneknek hirdetem.
Osztom, osztom drága kincsem,
s fogyta nincsen, vége nincsen.
Zengem a dícséretet:
Legnagyobb a szeretet!

November

Bódás János

November

A vénülő erdő haját
az ősz deresre festi.
A felrázott levegőn át
még messzebb van a messzi.

Elmenekült a sok madár,
s velük a dal, az álom.
Fészkükben kotlik a halál,
és citeráz a fákon.

Levelek hullanak sárgán,
jön a köd, jön a járvány,
köhög már és prüszkölve tüntet...

Sok arcon baljós láz van,
s ima kél sok-sok házban:
- Uram, őrizd meg gyermekünket!