Lelki tavaszvárás

Pecznyík Pál 

Lelki tavaszvárás 

Miként fák rügyei
meleg napsugárra,
úgy vágyunk újjászült
lelkek, tavaszára!

Mert még mindig bűn-dér
üli, a lelkeket,
csak lelki napsugár
győzhet, bűn - dér felett!

Ragyogj ránk az égről,
lelkünk napsugára, 
induljunk boldogan,
Jézus lábnyomába!

Fordítsunk mind hátat,
bűnök zord telének,
üdvünk tavaszáról,
szálljon hálaének. 

Öröklét útjáról, 
soha le ne lépjünk, 
Atyánk rég várja, hogy
közelében éljünk!

Dicső országában,
olyan öröm vár ránk, 
melyért soha - soha,
nem lesz elég hálánk.

Celldömölk,

 2013. IV. 8.

CSENDES TAVASZI DAL

Sík Sándor

CSENDES TAVASZI DAL

Gyöngyvirágos szép tavasznap,

Testvérül ma elfogadj,

Kisgyereknek, szép-igaznak,

Önmagamnak visszaadj.

Fürge szellő, lég suhanca,

Légy te most a mesterem.

Míg szökellve szétsuhansz a

Friss füvön, jer, játssz velem!

Új tavasz, legyünk ma egyek!

Add, ma mindent elfeledjek,

Ami nem dal, nem derű,

Nem győzelmes-egyszerű.

Félre tőlem, téli rontás,

Zúzmarázó kételyek,

Sziromrázó részrebontás,

Gondok, árnyak, éjjelek.

Drága köntös, egyszerűség,

Tiszta tóga, légy ruhám;

Kék-fehér tükröd, derűs ég,

Arcom nézze vissza rám.

Zaj ha bennem, elcsituljon,

Csendnek ujja rám simuljon.

Angyalujjú rejtelem,

Tiszta béke, légy velem!

" Ne félj ..."

" Ne félj, mert megváltottalak,

neveden szólítottalak, enyém vagy !

Ha vízen kelsz át, én veled vagyok,

és ha folyókon, azok nem sodornak el.

Mert én, az Úr vagyok,  a te Istened ! "

(Ésaiás 43: 1-3)

Porszem vagyok

Pecznyík Pál

Porszem vagyok

Csak egy porszem vagyok,

a világegyetem

parányi porszeme.

Nem csoda, hogy mégis

gondol rám az Isten?

Lát engem, szent szeme!

Csodás szép tervében,

mit hajdan készített,

én is benne voltam.

Golgotán értem is,

drága Fiát adta!

Ne maradjak holtan.

Mert Sátán engem is,

bűnökre csábított,

s én, a porszem ember,

elkövettem a bűnt,

Alkotómmal szemben!

Most itt vagyok Atyám,

mint egy rakoncátlan,

engedetlen gyermek.

Tudom: porszem vagyok,

a nagy Mindenségben,

irgalmazz lelkemnek!

Hála, hogy megszántál,

Fiad, Jézus által,

megváltottál engem!

Ezért, trónod előtt,

fehérben járhatok

én, a porszem ember!

Celldömölk,

2010. XII. 23.

 

Március

Szécsi Margit: 

Március

"Déli szellők, fújjatok csak,
játszatok a hajamon.
Olvassz havat, melengető
márciusi szép napom.

Fagyos folyó megáradjon,
vessen bimbót minden ág.
Szebb a somfa gyenge szirma,
mint a szürke jégvirág.

Március van, március van.
Ember s állat érzi már,
dong a kaptár, szárnyat rezget
százezernyi kismadár..."

LEGSZEBB ARC

Pecnyík Pál

 LEGSZEBB ARC 

Jézus, szépséges arcodhoz

hasonlót ember nem talál,

a Te arcod sokkal szebb volt,

az emberek fiainál.

És mi, e szép tiszta arcot

bántalmaztuk, ütlegeltük,

fájdalmat okozva Néked,

örömünket ebben leltük.

Már Annás palotájában,

bűnös szolgák arcul vertek,

Isten Fiát bántalmazni,

nem féltek, és nem rettegtek.

Római őrség udvarán, 

verésed még csak folyt tovább,

kéklő dagadt homlokodra,

tövisből nyomtak koronát.

Sebektől, és öklözéstől,

torzóvá vált nemes arcod,

csúfolt királyt látott benned,

ki előtted térdet hajtott.

Ellened uszított tömeg,

mely megfeszítést kiáltott,

Benned Golgotára menő,

megvert gonosztevőt látott.

s midőn már ott szenvedtél,

ég-föld között a kereszten,

énértem is imádkoztál,

hogy a lelkem el ne vesszen!

Drága Jézus , bűnöm miatt

torzult el szépséges arcod, 

Sátán, halál és bűn ellen,

győzelmesen vívtál harcot.

 mennyben, minden arc között, 

a legszebb arc, a Te arcod,

s eléd hullva szemlélhetem

egykor, ezt a legszebb arcot.

A mennyei szeretet

A mennyei szeretet

Milyen csodás e mennyei szeretet!
A Te örömed tölti be a szívemet.

Kerestem és megtaláltalak
Kopogtattam és Te megnyitottad ajtódat
Kértem és Téged kaptalak (Máté 7:7)

Annyira szerettél engem
hogy Szent Fiadat adtad értem (Ján.3:16)
E szeretet elfedezte bűneimet
a pokol tűzéből is kimentett.

Csodásan megkülönböztettél (Zsoltár 139:14)
Engem előbb szerettél (1.Ján.4:19)
Pedig csak egy senki vagyok
De kegyelmed rám ragyogott.

Mily csodásak tetteid
Bölcsesség es igazság utaid
Ki érthetne meg ezek mélységet? (Zsolt.139:17)
Ki foghatna fel szereteted mértékét? (Ef.3:18,19)

Megesik, hogy néha elesek,
de ez esetben is szereteted emel fel engemet
Bekötözi sebeimet
  Meggyógyítja sajgó szívemet
Ó, mily örömmel tölt el e mennyei szeretet!

Nincs semmim, de Te vagy mindenem
Ők lovakban, azok emberekben (Zsolt.20:8, Ján.5:7)
de én Tebenned reménykedem.
Tarts meg engem ó Istenem!

Nincs lovam és emberem mint másoknak,
de Te ott állsz mellettem, meg ha a többiek nem is látnak.
De egy napon látni fogjak, Uram
Nem szégyenülők meg ,hogy Benned bíztam!

Nehéz az út , de hárman fogjak kezemet,
ez a három pedig a hit, a remény és a MENNYEI SZERETET!
(1.Kor.13:13) 

 

 Kishonthy Csilla

Tél Hírnöke

Hófehér hírnökét elküldte már a tél,
Titkon ilyenkor minden szív remél.
Kisded és felnőtt, most egyformán gyerek,
Mindenki kutat, valamit keres.

Medvék a téli álmot, vadon élők meleg almot,
Kutyák elrejtett csontokat, madarak éltető magokat.

Reménykedők a valóságot,
szegények gazdagságot,
Gazdagok biztonságot,
S kiknek fáj, az igazságot.

Gyermekek, mit rablóreklám mutogat,
Autót, babát, dalt, falsan zengő bábokat.
Lelki szegények már újabb vagyonuk lesik,
Őket roskadozó bolti polcok úgyis vakokká teszik.

Nem fontos mi van a fa alatt,
Az angyalok nem találnak szavakat.
Igéiket már sokadszor idézik,
De süket fülek nem hallják, nem értik:

A gyertya lángja ne csak ma égjen,
Templomi ének ne csak ma szálljon!
Legalább egyetlenegy nap,
A szükségtelenség reátok találjon!

Csak jeles napokon, könyvből mondtok imát,
Azt is csak, ha törik a híd, szakad a gát.

Reméltek, vártok, hőzöngtök,
Ha nem találtok;
Értsétek végre: Kevés, ha ölbe tett kézzel vártok!

S hogy én mit szeretnék?
Könnyű azt megmondani:
Tegyünk más díszeket a fára, öltöztesse együtt nagy és kicsi!

Egy gömböt a spontán jó szónak,
Egy másikat egy kedves mosolynak,
Még egyet a hétköznapi figyelemnek,
S a legszebbet a Szeretetnek!

LEVEGŐ IS AJÁNDÉK!

PECZNYÍK PÁL:
LEVEGŐ IS AJÁNDÉK!

Tudjuk-e, levegő,

Isten ajándéka?

Lélegző tüdőnknek,

napi tápláléka?

Ha csak fél órára

venné vissza, Isten,

ember, állat élve,

nem maradna itten.

És ha levegő is,

fogyó eszköz volna,

s meg kellene vennünk,

mint árut a boltba.

Mi történne azzal,

kinek pénze nincsen,

a boltos nem adná,

a levegőt ingyen.

Hála, levegőért

még nem kell fizetni,

hogy palackba zárjuk,

hálót sem kivetni.

Mi azt, bőségesen

szívhatjuk naponta,

érte, nem nyújt számlát

jó Atyánk, havonta.

Levegőt Atyánktól,

bőségesen kapjuk,

semmi szükség arra,

hogy azt, tovább adjuk.

Népekre levegőt,

ajándékként áraszt,

de mi, csak egyszer is,

meg köszöntük már azt?

Van szebb hazám!

Pecznyík Pál
Van szebb hazám!

Ragyog már az égi határ,

csillag ezrek fényiben,

arrafelé van szebb hazám

abba vágyom Istenem!

Idegen e földi hon,

megszokni ezt, nem tudom,

amit nyújt, mind múló, véges,

égi örök, dicsőséges!

Jézus bűnösök barátja,

onnan jött a földre le.

hogy a benne bízó lelkek

minden bűnét, elvegye!

Immár szabadok vagyunk,

élünk, ha meg is halunk,

csak porsátrunk válik földdé,

lelkünk mennyben él örökké!

Celldömölk

2011. II. 14.

Mi az élet!

Pecznyík Pál

Mi az élet!

Elménkkel kutatjuk, vajon mi az élet
Tudjuk: Isten adta, de tudjuk mi végett? Szalad kicsi bogár, csak ő tudja hova,
útját kifürkészni, mi nem tudjuk soha. 
Parányi bogarak, hatalmas állatok, 

nyüzsögnek a földön, a légben szárnyasok.
Létét, és életét, mindnek Isten adta, 
életük idejét, pontosan megszabta.
Kijelölte útját, őznek és

madárnak, madarak a légben, őzek földön járnak. 
Előttünk van járó, szálló állatvilág, 
úgy a növényzet is, cédrus, fű és virág. 
Isten rejtette el, mindbe az életet,
hogy néz ki az élet? Felfognunk nem lehet!
Földet, légi teret, Urunk értünk tölt be,
hogy mi gyermekei, gyönyörködjünk benne. 

Bennünket is betölt, láthatatlan élet,

ám a mi életünk, nem ér soha véget!
Mi az élet? Titok! Isten örök titka,
örvendezzünk azon, hogy országa nyitva,
minden bűnös előtt, ha bűneit bánja,
bűnbánókat Isten, ma is hívja, várja.
Földieknél szebbet, jobbat kínál nekünk, 
áldását, örömét, megoszthassa velünk. 

Celldömölk 

2013. VIII. 24.

KRISZTUS NAGYKÖVETEI

KRISZTUS NAGYKÖVETEI

Nem kell tökéletesnek lenned ahhoz, hogy lélekmentő légy.

Előfordult már, hogy az Úrhoz akartál vezetni valakit, de féltél, mert nem érezted ehhez elég képzettnek magad? Vagy azért haboztál, mert nem tudtad az egész Bibliát kívülről idézni?

Ahhoz, hogy valakit az Úrhoz tudjunk vezetni, csak hajlandónak és engedelmesnek kell lennünk. Ez az a két jellemvonás, amit Isten keres.

Mindannyian emberek vagyunk, és mindegyikünk követ el hibákat. Lehet, hogy voltak esetek, amikor tudtuk, hogy Isten arra vezetett minket, hogy szolgáljunk valaki felé, de nem tettük meg, amit kért.

Ilyen esetben meg kell ezt bánnunk, meg kell térnünk, tovább kell lépni, és nem szabad hagyni, hogy ez visszatartson minket attól, hogy megtegyük, amire Isten elhívott minket. Péter apostol hibázott, amikor háromszor megtagadta Jézust, de Pünkösd napján Jézusról beszélt az embereknek, és közel háromezer embert vezetett az Úrhoz!

Legyen ez példa előttünk! Ne engedd, hogy a hibáid miatt eltávolodj Istentől! Legyenek inkább emlékeztetők arra, hogy Nélküle semmit sem tudunk tenni!

Milyen komoly csatára hív ez az Ige bennünket: "Vigyázzatok magatokra! Ha vétkezik ellened atyádfia, figyelmeztesd, és ha megbánja, bocsáss meg neki." Luk.17:3

Felhívja a figyelmünket Jézus, hogy vigyázzunk Magunkra! Mire? Titkoljuk el atyánkfia, -keresztény testvérünk előtt, ha vétkezett velünk eszemben? Nem! Sőt! Inkább azt mondja, hogy figyelmeztesd, hogy vétkezett. Ne mondjuk azt, hogy "Ugyan, nem történt semmi!" Ez hazugság lenne. Kit kell figyelmeztetni? Azt az illetőt, aki ellenünk vétkezett. Mikor kell megbocsátani neki? Ha megbánja! Akkor bocsássunk meg neki! Mi van ha nem bánja meg? Mit tanácsol Jézus? Haragudjunk rá? Nem hinném. Rossz dolgokat terjesszünk róla? Nem hinném, mert ezekben az esetekben már mi is vétkezünk.

Kolossé 3:12-14.

" Öltözzetek föl azért mint az Istennek választottai, szentek és szeretettek, könyörületes szívet, jóságosságot, alázatosságot, szelídséget, hosszútűrést; 

Elszenvedvén egymást és megbocsátván kölcsönösen egymásnak, ha valakinek valaki ellen panasza volna; miképpen a Krisztus is megbocsátott néktek, a képpen ti is; 

 Mindezeknek fölébe pedig öltözzétek föl a szeretetet, mint amely a tökéletességnek kötele."

KÍSÉRTÉS

Túrmezei Erzsébet

KÍSÉRTÉS 

A kék égből halk szellőrezdülésre

úgy hulltak rám aranyló levelek.

Az ősz köszöntött, mert nem vettem észre.

S fülembe súgta: „Megismertelek.”

"Kies tavasz hiába hódított el,

enyém maradt a szíved ritmusa.

Enyém maradt a dalaid zenéje.

Halálba hull a győzelmes tusa.

Valami nagy tavaszi álom éget,

de lábad ősz-avarban botlik el.

Krisztust követnél, égi fényességet.

De föld kötöz és roskadozni kell.

Csak roskadozz, tündöklő eszményképnek

idétlen, torz valósággyermeke!

Ha majd a kínlódások összetépnek,

ájultan hullsz a két kezembe te,

s az őszi erdő újra dalra zendül,

sebzett szívedre száz szépség szakad.

Nem, nem én nyújtom ki a kezem érted…

sápadtan, sírva, visszajössz magad."

Hallgatva mentem át a néma kerten

és minden fájt: a cél, a szép, a szent,

melyet én, nyomorult, kitűzni mertem,

hogy elmaradjak roskadozva lent.

Minden úgy fájt. De akkor jött a Mester.

Karjába vett, mint síró gyermeket.

Szava szelíd kötés volt sebemre:

„Nem higgy neki! Hisz elvégeztetett.

Ősztől és téltől, minden ellenségtől,

önmagadtól is megmentettelek.

Hasztalan hullnak kéklő messzeségből

Szívedre sárgult őszi levelek."

Az ajándékosztó ősz

Mentovics Éva: 

Az ajándékosztó ősz

Aranyba mártja pemzlijét,
dalolva átoson
a kertek alatt nyújtózó
szelíd akácoson,

befesti mind a fűzeket,
a nyírfák ezreit,
az erdők mentén száll tova,
és itt-ott meglegyint

pár bükköt, majd sok tölgyet is,
hogy pottyanjon a makk…
s lásd, a lombok zizzenve
a földre omlanak.

Majd átlibeg a szél borzolta,
pompás szőnyegen,
varázspalettát ránt elő,
a hegytetőn terem,

hogy onnan hintsen szerteszét
még száz, meg száz csodát;
megborzolja hársligetek,
nyárfák ágbogát,

fanyar bogyókat érleljen
a csipkebokrokon.
Ha deret hintve süvölt majd
a fagyos, zord rokon,

akadjon némi élelem
az álmos rét ölén,
beérjen minden kis bogyó;
a hamvas, kék kökény,

a borzas ágú berkenyén
vöröslőn lángoló,
csokornyi fürtben pompázó
temérdek csepp golyó.

Ha dér zizeg a bokrokon,
és havat szór a szél,
ha kopár ágú tölgyeken
didergő nóta kél,

vendégül lássák ágaik
a csöppnyi dalnokot,
ki hálából, hogy áttelelt,
tavasszal dalba fog.