Ha megjön...

Zsejki Irén

Ha megjön...

Ha megjön a télűző tavasz,
havát veszítve zöld a Havas.
A hegy gerincén zerge szökken,
a kis faágra cinke röppen.
Bimbó fakad és fény ragyog,
szívemben új remény dobog.

Újabb kezdet és új remény,
kegyelem adta égi fény.
Sarjadó fű, bomló virág,
tóban megmosdó fűzfaág.
Pacsirta zengve virradót,
mind dicsérik az Alkotót.

Ujjongó szívem velük ébred,
úgy, amint a természet éled.
Nem volt halál, csak téli álom,
új ébredés a meghalásom.
Krisztusban éltem békesség,
és meghalásom nyereség.

Feltámadásom örök élet,
nem lesz halál a végítélet.
Örök tavaszra jön örök nyár,
mennyei öröm és béke vár.
Kapuk kirakva ékkövekkel,
aranyutcák és kristálytenger.

Diadal-sereg a parton állva,
mindenek kezében mennyei hárfa.
Isten dolgait dicsérik,
Bárány énekét éneklik.
Harsog az ének odafent,
hogy Isten, Ki egyedül Szent.

A kép és a vers forrás
Facebook