ÖRÖK HÁLA!

PECZNYÍK PÁL:
ÖRÖK HÁLA!

Hála, hála, örök hála,
népek Ura Néked,
földön ami él és mozog,
mind magasztal Téged!
Mi él, mozog, az mind Neked
köszönheti létét,
Te alkottad táj szépségét,
a csillagok fényét.
Színekkel ékesítetted,
a madarak tollát,
Neked minden lehetséges,
Előtted nincs korlát.
Ismered tengerek mélyét,
hegyek magasságát,
lombruhával ruháztad föl,
a föld minden fáját.
Kezed munkáját dicséri,
föld minden virága,
szent Nevedet, hívő néped
foglalja imába.
Urunk bárcsak minél többen
imádnának Téged,
s hangozhatna földön, mennyben,
a Te dicsőséged!
Ember ajkon, angyal ajkon
hangozna a hála,
míg feltárul szemünk előtt,
lelkünk szebb világa!
Mely megváltott lelkünkre vár,
csodálatos fényben,
ahol imádhatunk Téged,
örök dicsőségben!

November

Bisztray Ádám
November kapui 

"November kapui megnyílnak,
s beömlik rajtuk a köd,
száraz völgyét, vékonyka csemetefáit
áztatja késve jött eső..."

November

Csokonai Vitéz Mihály:
 November  

Eljött már november didergő hónapja, 
Hideg szele a fák ágait megcsapja.
Meghalva elhullnak a sárga levelek, 
Játszadoznak vélek a kegyetlen szelek.
Az ajtónál álló télnek hideg zúzza 
A zöld ligeteket s mezőket megnyúzza. 
Hideg eső csorog, csepeg egész éjjel, 
A fázékony Auster havat is hány széjjel. 
A borongós égnek sűrű felhőzése 
Házba zárt szívünknek kedvetlenedése..." 

Őszi fények ...

Bernát János

Őszi fények...

Elalvó szép nyárnak ősz ébredt fölébe, 

némán burkolódzva, hajnalok ködébe. 

Hűvös reggelekre meleg napok jőnek, 

s erdőknek vadjai olyan álmot szőnek, 

hogy reájuk nem sújt le dühe a zord télnek, 

hisz fagynak vasfogától rettent módon félnek. 

Nékem meg épp csak a nyár lett a halálom, 

hisz úgy hittem múzsámat többé nem találom, 

de reménynek fényei kezdtek már látszani, 

s lelkemnek hárfái meg oly szépen játszani, 

melytől erőre kapott, ím halódó világom, 

s kinyílott mind összes hervadó virágom. 

Az ősz fakó fényei csábítón (Csilla)nnak, 

de Istenem, ugye el sohasem illannak? 

Hisz sivatag vándora is oázist vél látni, 

melyre úgy hitte, már többé nem találni, 

s csöppnyi vizecskét is forrássá emel, 

mit szomjazó teste egyre csak követel. 

S észak fagy sarkain is oly látvány lebeg, 

mint ha arcodhoz érne, s mégis oly rideg. 

Hjaj de gyönyörűek most az őszi fények, 

s annyira tiszták, mint utolsó remények, 

melyeknek nélküle én örökkön félek, 

de ismét látom őket, s így újra remélek. 

Hisz oly gyönyörűek most az őszi fények...

2008.

Ősszel a ligetben…

Csiha Kálmán

Ősszel a ligetben…

Ültem a padon a halk ligetben,

s ölembe hullt egy falevél.

Jöttéért postát sem fizettem,

– gondoltam – s mégis ideér.

Halk pergamen. Finom szövésű,

illatos, sárga kis levél.

A fáról hullt, hol néma fésű,

a sárga Ősz neszez, zenél,

s kifésül mindent és lehullat.

Míg lefoszlik a lomb-ruha,

s mi élt, remélt, kifakulhat;

zörgő avar lesz, halk, puha.

Néztem a sápadt, kis levélre,

és megborzongtam (jött a szél),

s a liget fáit, ahol érte

suhogva, hullt ezer levél.

De ő pihent a kezemen,

mint aki hazaérkezett.

Érezte meleg tenyerem

s a fent mosolygó kék eget.

Ó, Istenem, ha majd az ősz jön,

s elkéred földi életem,

majd ott a végső élet-őszön

ilyen lombhullást adj nekem!

Kezedre szállva én – hulló levél –

elsárgult, földi pergamen;

engedd, pihenjek, hol élet zenél

kezeden, e végtelen kezen.

Csodálatos ősz

Geisz László

Csodálatos ősz

Csodálatos őszi kora este

ezer színben pompázik a táj.

Az ég alján a Nap fáradt teste

fejét lehajtva

pihenne már.

Őszi szellő suhan át a téren

meglebbentve fák rőt levelét,

és az egyre halványuló fényben

dallamát zengi

erdő és rét.

Lábam alatt lyukas dió roppan,

enyhe szellő ringatja a fát.

Árokszélen vadgesztenye koppan,

levetni készül

tüskeruhát.

Nap sugarát szűk marokkal mérik,

harang kondul a domb tetején.

Őszi lankán édes szőlő érik,

nem éhezik már

a seregély.

Őszi égen felgyúlnak a fények,

levelet már nem kerget a szél.

Éjféltájban elhalkul az élet

és a természet

pihenni tér.

Helló Október!

A képek forrása

Facebookról

Őszi alázat

Füle Lajos:

Őszi alázat

Gyérülő hajjal merengnek a fák,

lehajtott fejjel rokkant napraforgók

földre borulva tűnődik a fű.

Különös, mély alázat

árad a tájból,

azok alázata,

kik megtették a tőlük telhetőt,

s megrokkantak belé,

de ez az őszi verőfény övék,

meg a helytállás boldogsága is.

Őszi érintés

Tóth Irén:
Őszi érintés

Elmúlt a nyár. Fák lombjain
könnycseppként ébred a holnap,
fém színű reggelek, ólom- nappalok
alig -fényt bitorolnak.
Avart markoló ujjakkal szél simítja homlokom,
fagyos érintésétől, hervadó csók pírja
ébred arcomon.
Holt levelek szállnak a négy égtáj felé
míg a szél hullám-karja
ernyedten aludni tér.
És a könnyektől nehéz ezerszínű levél
letérdepel a sárba,
eltiporva, megalázva ér
örök árnyékvilágba.

A kép és a vers forrása

Facebook

Szeptember

Helló Szeptember!

Radnóti Miklós

SZEPTEMBER

Ó hány szeptembert értem eddig ésszel!
a fák alatt sok csilla, barna ékszer:
vadgesztenyék. Mind Afrikát idézik,
a perzselőt! a hűs esők előtt.
Felhőn vet ágyat már az alkonyat
s a fáradt fákra fátylas fény esőz.
Kibomló konttyal jő az édes ősz.

1940. július 15.

Margaréta

Reményik Sándor:
Margaréta

A bükki rét, - a margarétás rét.
Én nem kérdeztem: szeret-nem-szeret
A margarétától soha.
Nem kellett más,
Csak fehér virágszirom-mosolya.
Mely úgy lengett az alvó rét felett,
Mint egy sóhajtás, mint egy lehelet.
Én nem kérdeztem: szeret, nem szeret
A margarétától soha.

Esőcsepp

Erdélyi József

Esőcsepp

Szerettem nézni, az esőt

hogy issza hő nyáron a föld,

mint lázas száj, repedezett;

szerettem, hogyha úgy esett,

mintha vederből öntenék;

villámlott és dörgött az ég,

féltem, de ha eső esett,

azt néztem olyan jólesett,

hogy a viharral szembeszálltam,

míg el nem állt, ajtóban álltam,

s néztem az égi háborút,

melyben a föld egy hadiút,

holott mihelyt a földre ér,

minden esőcsepp talpra kél;

talpra ugrik, mint égből cseppent,

vagy föld alól bújt hősi nemzet,

millió törpe katona,

s mintha nem is lett vón soha,

meghal fű-,fagyökerekért,

állatokért, emberekért;

a föld színén, az ég alatt,

élete csak egy pillanat;

de az a pillanat csodás,

isteni önfeláldozás...

Csodálatos mini világ

Isten csodálatos alkotásai !

Megteheted

Megteheted 

Küldd vissza a villámokat,

tengerbe a hegyet,
Változtasd meg az emberi
romlott természetet,
harcold ki, hogy a Földtekén
ne legyen se éhező,
se háború, se gyűlölet,
se pusztító erő,
s az elemek se ártsanak
se másnak, se neked. 

Változtass borrá vizet és

kenyérré köveket.
Ha teheted!

Ha tehetnéd!... S ez is kevés,

a szenvedés marad,

a bűn tovább rombol, öl és

a halál is arat.

Magad intézed sorsodat?...

Ím láthatod mit érsz:

vannak erők s nem bír velük
testi erő, sem ész,
a Lehetetlenség rácsai
közt kudarcra kudarc
vár rád és te úgy képzeled,
azt teszel, mit akarsz? 

Állítsd meg a bűnt, kínt, halált,

rohanó éveket,
ha képességed "végtelen".

Ugye nem teheted
Ne hagyd, hogy önhitté tegyen

a Romlás szelleme,

erőd kevés, s ha zúg a vész,

mit tehetsz ellene?

Te semmit!... De van, Aki ád

bűn s kín ellen erőt,
s a halál is holtan hever
már lábai előtt.
Általa meglesz mind, ami
lehetetlen neked,
Bízd hát Jézusra magadat 
s ezt meg is teheted!

Kékség

A képek forrása

Facebook

Isten láthatatlan!

Pecznyík Pál:

 Isten láthatatlan!

Sokan mondják nincsen Isten! Ha van: legyen látható?

Levegő is, mit beszívunk, szemünkkel nem látható?

Isten, Lélek. Jelen van a Föld alatt s a Föld felett,

Mi látható: az Ő műve, letagadni nem lehet!

Az angyalok milliói, mennyben szent szavát lesik,

ha akarja: eső pereg, ha akarja: hó esik,

Ő ismeri, hány fűszál van, fákon mennyi falevél,

szent szavára, bősz orkánná duzzadhat a gyenge szél.

Hatalmánál fogva égen, földön, mindent megtehet.

Egykor: meg is fogja tenni, megráz földet és eget!

De akkor az Őt tagadó, félelmében elalél,

elrejtőzne barlangban is, Istentől annyira fél.

Reszket majd a bűnös aki, Istennel szembe szegül.

Eléri őt szent haragja, s kénköves tűzbe kerül!

Isten mondta: és szavára, megolvad a Föld s az Ég,

Új ég, új Föld jön majd létre, milyen nem volt soha még!

Áldott Atyánk, oda várja Benne hívő fiait,

Fia vére eltörölte róluk, bűnük nyomait.

Oly szépség vár ott bennünket, mit nem látott soha szem,

s örömünk szebb új hazánkban, nem ér véget, sohasem.

Celldömölk

2011. VIII. 16.