Isten tenyerén!

Pecznyík Pál 
 Isten tenyerén!

Megváltott gyermekként,
miért is félnék én?
Ha lelkem ott pihen,
az Isten tenyerén?

Ha Ő az oltalmam,
ki árthat énnekem,
csak Istentagadót
 tölthet be, félelem.

A félelemkeltőt,
Jézus legyőzte rég!
Sorsa megpecsételt,
vár rá, a szörnyű vég!

Boldog: ki ott lehet,
győztes Úr oldalán,
mennyei koronát,
viselhet homlokán!

Celldömölk
2013. XII. 19.

Isten mosolya

Isten mosolya

Minden reggel Isten mosolyára ébredünk…
Megszépíti életünk
Egy parányi szépség,
csipetnyi derű,
Mit ajándékba ad Istenünk.

A reggeli fény színes játékában
– ahogy beszűrődik a fák között,
Isten mosolyát látom magam előtt…
Szeretetből szépnek alkotta ezt a Földet nekünk,
Örül, ha keze munkájában gyönyörködünk!

A reggeli harmat,
a futózápor frissessége
felüdít minden élőt…
felüdít engem is…
Csillogó cseppek
harmatgyöngye,
mint rejtett fájdalom
hulló könnye,
melyet felszárít a
napsugár…
Felszárít az égi Kéz!

És édes érzések
dalolnak újra,
Víg éneket játszik
a hárfa húrja,
Kedves melódiától
zsong az élet,
Mert szeret az Isten,
Mosolya újra enyém lett!

Bár rögös utakon fut az életem,
Egy napon a fényre ér ki hirtelen…
Elém tárul, mit eddig nem látott szemem,
Mert rejtve volt, nem foghatta fel az értelem…

Hol földi életem egykor véget ér,
A mennyei város int majd felém,
Elém tárul akkor egy új világ…
Mindig láthatom az Isten mosolyát!

Hajlik a nyír

Illyés Gyula: 

Hajlik a nyír

November van, torlódnak a fellegek,
sejteni csak, a déli nap hol lebeg:
hályogosan meg-megvilágul az ég,
mint mikor vak nyitja-hunyja holt szemét.
Csuklik, felsír a nyírerdő, elcsitul,
tanít dalra már engem is magyarul.
Morog a tó, hab-fogait felfedi,
a dühödt szél visszafelé tereli.
Hajlik a nyír, meghajol és visszavág,
úgy tagolja az ősz konok ritmusát.
Arra lépek, meg-megállva s hirtelen
nekifutva, mikor nem is tervezem.
Száll kiáltva, száll az égre, visszaszáll
s felcsap ujra, lecsap uúra, irja már
az ős baj lázvonalát a láthatár
sötétszürke táblájára a madár

November

G.Ferenczy Hanna 

 November

Ne higgyetek a fénynek,
a langyos déli szélnek,
ne higgyetek, ti fák!
Aludjatok el halkan,
a párálló avarban
félignyílt ibolyák.
Rügyek, csak vissza, vissza!
az ég akármily tiszta,
most játszik álnokul.
Hiába zöld a pázsit,
Már a november jár itt,
S mire bealkonyul –
Köd gyűjt vámot a tájról,
s a tétovázó fákról
- mint szédült, vak szeszély -
leszaggat minden éket,
és szétdúl minden szépet
a novemberi éj.

Hulló levél...

Ismeretlen szerző
Hulló levél...

Hulló levél
haldokló zenéje
fáradtan beszél a
széllel,
kéjjel
hallgatja a beteg,
lázasan izzó
Nap.
Múló szivárvány
megtört vízcseppeken
átragyog,
a kábult, forró Nyár
végleg elrepült,
itt hagyott.
Felhők könnyeikkel
táplálják
a szétszáradó fákat,
törzsükön sötéten sír
a méla, búgó,
barna bánat.
Ősi fájdalom féktelenül
villan fel az
égen,
s továbbzúgja ízét az
Ősz,
egy fájdalmas,
avarillatú
mesében.
Hulló levél
haldokló zenéje
fáradtan beszél a
széllel,
kéjjel
hallgatja a beteg,
lázasan izzó
Nap.
Múló szivárvány
megtört vízcseppeken
átragyog,
a kábult, forró Nyár
végleg elrepült,
itt hagyott.
Felhők könnyeikkel
táplálják
a szétszáradó fákat,
törzsükön sötéten sír
a méla, búgó,
barna bánat.
Ősi fájdalom féktelenül
villan fel az
égen,
s továbbzúgja ízét az
Ősz,
egy fájdalmas,
avarillatú
mesében.

Boldog út

Túrmezei Erzsébet

Boldog út

Eljön az ősz, meghal az ének.
Elnémul a fülemilének
zengő szava és minden hallgat.
Dérré dermed hamar a harmat.
Falevelek aranyló ezre
zizegve hull az ösvényedre.
Szívedben halk melódiákkal
mégy a százszínű őszön által.
Virág hervad el utad mellett,
halkan érint hideg lehelet,
de a te lelked nem remeg meg
érintésén fagyos szeleknek.
Hullhat a lomb, halhat az ének
tűntével a nyár melegének.
A szél süvölt, a tél havaz bár,
terád tavasz, tavasz, tavasz vár.
S lelkeden át már fénye rezdül,
amint mégy az őszön keresztül.
A köd mindjobban szerteszéled.
Ó, boldog út! Ó, örök élet!

ŐSZI IMÁDSÁG

Páskulyné Kovács Erzsébet
ŐSZI IMÁDSÁG 

Áldott jó Istenem!
Megköszönöm Neked
azt a nagy kegyelmet,
azt a szeretetet,
amivel tartottad kicsiny
életemet.
-Őszbe fordult az év
Hullnak a virágok.
Hervadnak a szívemben
megálmodott álmok.
Vágyakat söpörget
bennem az őszi szél,
szétszórja, elfújja:
a vágy csak ennyit ér,
,Ami mögöttem van
hadd legyen kár, szemét,
Ami előttem van:
legyen minden Tiéd!
Kegyelmed boruljon
utam hajlatára,
a nappalaimra
és az éjszakámra.
Havas téli napon
melegítsen Igéd,
a téli csend bennem
bontsa ki szépségét.
Szenvedélyes hittel
úgy várjam a tavaszt,
hogy a lelkem fáján
virágot bontson az.
És gyümölcstermő nyár
jöjjön életembe:
és a Te nagy Neved
szenteltessék benne.

ŐSZ

Túrmezei Erzsébet

ŐSZ

Uram, búcsúzik az élet, 
mert a gyümölcsök megértek, 
meleg nyárnak vége lett. 
Elszáll a vándormadár is, 
és megborzong a virág is. 
Hullanak a levelek 
aranyszínű szemfödélnek. 
Egyre csendesebb az ének. 
De borongós ég alatt 
most az őszért áldalak.

Üzensz sárguló levélen, 
és elémírod az égen 
vándormadarak jelét, 
hogy mélyen szívembe rejtsem, 
vándorvoltom ne felejtsem, 
vándoroljak Tefeléd. 
Mind korábban itt az este. 
Megért a szőlő gerezdje. 
Hadd mondjak, Uram, neked, 
mindezért dícséretet.

Köszönetet a ködért is, 
a lehulló levélért is, 
minden gyümölcsért a fán. 
Röptéért vándormadárnak. 
Hirdessétek, könnyű szárnyak, 
hogy van melegebb hazám! 
Át a ködön, át az éjen 
édes zengéssel kísérjen 
dérbelepte réteken 
őszi hálaénekem!

Őszi tájon

Szabolcska Mihály 

 Őszi tájon

Őszi tájon járok elmerengve,

S gondolok a saját életemre,

Valami nagy, biztató varázs van

E mosolygó őszi elmúlásban.

Hajlik a nap csendes alkonyatra,

Az árnyékot messze nyújtogatja...

S mintha onnan valamit várnának:

Kelet felé húzódnak az árnyak.

A sárguló harasztok tövébe:

Sarjadozik egy-egy zöld levélke;

Előlege egy más kikeletnek,

Biztatása csüggedő szívemnek.

S őszi alkony, őszi tájék képe

Elringat egy édes merengésbe...

És kibékít a nagy elmúlással:

Minden élet folytatódik mással!

Örökre itt semmi el nem múlik,

Az árnyék az éjszakába nyúlik,

De reggelre gyönyörű sors vár rá:

Átváltozik hajnali sugárrá.

Én lelkem te, ne félj a haláltól,

Új élet lesz minden elmúlásból.

Örök és jó a mindenek Atyja,

S a változást keze igazgatja!

Fényjáték

Füle Lajos:

Fényjáték

A napraforgók nem egymásra néznek,

egész valójuk feltárják a fénynek,

mert fényre vágynak és a fényből élnek.

Nem a virág, a fény tehát a lényeg,

a napraforgók nem egymásra néznek.

De jó,hogy tőlük tanulni lehet még!

Elnézem őket, én is így szeretnék...

Napraforgók

Képek forrása
Internetről válogatva

A nyár képekben...

Nyári képeket internetről kiválogatva...

Magasztaló ének

Magasztaló ének

Dora Rappard után németből

Őneki élek! Milyen öröm!
Jézusban gazdag ajándéközön:
isteni vezetés és védelem,
diadal bűnöm és inségeken.

Jézust dicsőítve, hadd mondom el:
Nagyobb Megváltóra senki se lel!
Hol, aki áldással, fénnyel betölt?!
Senki, csak Jézus! Dicsérjük Őt!!!!

Levendula

JÚNIUS

Dsida jenő

JÚNIUS

Az érés dícsérete

Helyét gyümölcsnek adja a szirom.
A déli égen elterül a hőség.
A termő kor jön: érés, felelősség
és nem lehetek virág egy siron.

Csók-szirmom nem lesz, hogy csokorba kössék
a lányuk. Vinnem kell, amíg birom
a terheket és ha nevem leirom:
komoly szó kell elé, nem cifra bőség.
Csak néha jön, hogy szívem elbecéz
egy-egy derengő, árva, gyermeteg
emléket (mely úgy csillog, mint a réz
egy ó-kapun). Gyors nyári fergeteg
jön messziről. Szemem távolba néz
s tavaszt sirat s egy régi gyermeket.
 

Lecke az életről...

Lecke az életről...

Egy szép tanmese:

Volt egyszer egy kis hullám,aki odakinn fel-lehullámzott az idők kezdete óta.

Csak élvezte a napsütést és a szelet.

Addig ,még meg nem látta a többi hullámot,amint a parthoz csapódtak,és nagyon megijedt.

- Jaj,Istenem,velem is ez fog történni?

A másik hullám azt mondta neki:

- Miért vagy olyan szomorú?

És a kis hullám azt mondta:

- Mert összefogunk ütközni és mind semmivé válunk.Nem érted?

De a másik hullám azt mondta:

-Te nem érted! Te nem csak egy hullám vagy,hanem az óceán része....

Ahogy mi is.,...részei vagyunk az Univerzumnak!

Pünkösdi versek

Dsida Jenő

Pünkösdi várakozás

Kész a világ,

Feszült, ünnepi várás

Tereng felette.

Halotti csend. Csak néha néha

Sóhajt az Isten lelke.

Kimérve minden pálya

Megtöltve minden lélek-lámpa,

Ahol csak úr a lét ...

De jaja, sötét van,

Mélységes iszonyú sötét.

A zordon tömeg-árnyék

Némán zokogva kering utjain,

S csak egyet tud és egyet érez ...

...Most váratlanul vágyón megvonaglik

és felzúg Istenéhez:

Betelt az idő!

Sugarat, fényt, szint adj nekünk,

Mert epedünk!

Fényesség nélkül oly sivár az élet!

Nagy Alkotónk, óh mondd ki szent igédet

Legyen világosság!

Sipos Domokos 
Pünkösd

Szívem, te szegény, bús madár!

Ne kérdezd, hogy hol késnek

A kettős tüzes nyelvek.

Hiába zokogsz,

Poshadt lelkeddel csudák nem történnek!

Azért én mégis kiengedlek.

Repülj szívem!

Nem baj, ha bukdácsolsz

S kegyetlenül véresre tépnek.

Vergődésed a biztos üzenet,

Hogy indul már sebes szél zúgása,

Isten markából felröppen

S felénk szárnyal a megváltás fehér galambja!

Tearózsák

Halász István
Rózsák 

Rózsák pompáznak kinn a kertben. 
Fürödtek a csendes esőben. 
Az eső nekik jól esett, 
fokozta a szépségüket. 

Most már csak a napsütés kellene, 
hogy gyönyörködjünk a létükben. 
A rózsáknak színélménye 
mindég eljut a szívünkbe! 

Képek a Képguru oldalról kiválogatva.

Gyöngyvirág

Sík Sándor 
Gyöngyvirág 

Be szép vagy, édes gyöngyvirág, 
Fiatal és fehér. 
Vigyázz, vigyázz, simogató kezem: 
Hozzá ne érj! 

Nincs szebb öröm a föld szinén, 
És nincsen édesebb: 
Nézni egy bimbót, messziről, 
Amely nem a tied.