Miért nagy ünnep a Karácsony?

"Ezt mondja sz Úristen:
"Benned (Jézusban) ajándékozom meg szövetségemmel népemet,
világosságommal a nemzeteket."
(Ézsa. 42: 6)

,,Mert született néktek ma a Megtartó,
ki az Úr Krisztus, a Dávid városában"

( Lukács. 2, 11)

A Karácsony: a szeretet ünnepe

Kedves testvéreink: Amit a karácsonyi történetben olvasunk a pásztorokról, keleti bölcsekről, az mind igaz és szép. Ez azt jelenti, hogy az ő szívükben is, Isten, megmozdított valamit: 

Miért nagy ünnep a Karácsony?

 Közel kétezer év sem tudta eltörölni, mert az emberek lelke mélyén van valami... A szeretet mozdul meg az emberben. Ezt hozta Jézus: mert Ő maga a szeretet! Tudjuk: Ő a legtöbbet adta értünk, az életét! Ennél nagyobb ajándék pedig nincs! Mi ünnepelhetjük az Úr Jézus születését, de Ő, öröktől fogva van, és az ő szerepe örökkévaló! Az emberi életben, a születés nagyobb, mint a halál. Ezért sokkal inkább emlékezünk születésről, mint halálról. Az Úr Jézus születését is, szélesebb körben ünneplik, mint halálát. De mi: hitünk és világosságunk szerint, szélesítjük ki ünneplésünket az örökkévalóságra: az örök Kezdet és a Vég dicsőítésére. És akik már az újjászületés által, az Úr Jézust szívükbe fogadták, azok, Karácsony ünnepén is, az Ő - váratlan - második eljövetelére várnak, világszerte! Bár az időbeni távolság egyre nő, a két eljövetel között, Isten, hívő gyermekei mégis, boldog örömmel várakoznak és tekintenek, Megváltó Uruk második eljövetele elé! Megláthassák Őt és Vele együtt eljuthassanak, Atyjának dicsőséges trónja elé! És az lesz majd, minden várakozásuk és örömük csúcspontja! Ezekkel a gondolatokkal kívánunk áldott Karácsonyt és békességes Új évet, kedves testvéreink számára, sok örömmel és boldogsággal. Imádkozó szívű testvéreik a Krisztusban!

(Pecznyík Pál)

Adventkor

Ágh Tihamér:
 Adventkor

Ködös hajnal-órák, tejszínű reggelek,
a földön sárguló, elkínzott levelek.
Az ég hólyagszemén nem tör át a nap
sugárnyalábja felhőtlen megakad.
Az ősz lassan lépked, majd télbe borul
és ahogy megvirrad, be is alkonyul...
Este tompa fények remegnek az utcán,
megtörnek a tócsák fodrodozó foltján.
De a hétköznapok bágyadt szürkesége
nem törheti meg azt, ami bennünk béke.
Lelkünkben reménység, a szívünkben áldás:
Ránk köszöntött advent,
boldog Jézus-várás...

Novemberi cseppek

Helló Október!

Helló Október!
Sokfélék vagyunk, de az ősz kápráztató sokszínűsége, halódó szépsége nekem a legvarázslatosabb az évszakok minden gyönyörűsége közül...

Köszöntünk október,
A nap sugarai még nem tűnnek el.
Színes hónapra ébredtünk,
Örülj te is velünk.

Forrás

Facebook

 

Szeptemberi ősz

Kun Magdolna

Szeptemberi ősz

Már avarnyomban lépem a szeptemberi őszt,
melynek sápadtságán szemem elidőz.
S míg elmerengve nézem a sárgult levelet,
érzem, hogy a tűnő nyár is búcsút integet.

Te is úgy sodródsz te kicsi őszlevél,
mint felkapott tollpihe, mit messze fúj a szél.
Oly nagyon messze, oly nagy távolságra,
hogy csak ábrándnak tűnik a tavasz virágzása.

Mi sem tudjuk, mi sem sejtjük, mikor érkeznek
a kéklő égen átfutó csillagszekerek,
melyek elrepítenek majd az örök nyár honába,
ahol valósággá válik minden ember álma.

Sok őszben felragyog néhány kihullt könnycsepp,
amely a keserű elmúlás érzésétől teljes,
de ezek a fénylő könnycseppek mind felszáradnak,
ha az első kibújt hóvirág nyársugarat kap.

Nyárutó

Szuhanics Albert

Nyárutó

A fákon ott a zöld levél, 
még fű-illatot hord a szél. 
Nincs semmi nyom, és semmi jel, 
sompolygó őszünk mily közel. 

Most még oly szép a nyárutó, 
de sajnos minden átfutó. 
Ím messze száll, vagy elszalad, 
míg fájó szívünk itt marad. 

Egy reggel kinyitjuk szemünk, 
már őszi napra ébredünk. 
Oly bágyatag a napsugár, 
és kertünk rozsdabarna már. 

A sárga levél hulldogál, 
míg rája hideg köd szitál. 
Gondolkodik fenn kicsit, 
de végül lassan leesik... 

Ám de most a nap nevetve, 
könnyet szór a fellegekre. 
Új fű serken zöld határban, 
lubickoljunk még a nyárban!

Debrecen, 2008. augusztus 24.

NYÁRI DAL

LUKÁTSI VILMA:
NYÁRI DAL 

... hullámzik az aranysárga tenger,
a szélein pipacs, búzavirág...
Nézem, és mind többet látó szemmel
sejtem: az út bármily ösvényre hág,
mindenfelé ott vannak a léptek,
a mi Urunk előttünk arra járt...
Nyújtom a kezem is, hogy letépjek
és kimorzsoljak egy érett kalászt,
mert az jár szegénynek, jövevénynek
az irgalom törvénye szerint!
...az ég alján színesen a fények,
a kalászok aratásra készek,
életből - élet...
lágy szellőre ring.

Isten, ma is látható!

Pecznyík Pál

Isten, ma is látható!

Sokan mondják: nincs is, világot Alkotó,

mivel testi szemmel, arca nem látható.

Pedig keze nyoma, látható mindenütt,

oszlat Ő éjszakát, reggel hoz fényt, derűt.

A természet ölén, bármerre fordulunk,

alkotásaiban, kezére bukkanunk.

Derült éjszakákon, a csillagos égen, 

sokmillió csillag, ragyog csodás fényben.

Távcsövek ezrei, merednek ég felé,

színes csillagmező, vetül szemünk elé. 

Isten úja nyoma, földön is látható,

Naparcát tükrözi, a sima tiszta tó. 

Bátor hegymászóink, azért kelnek útra,

láthassák mint ragyog, havas hegyek csúcsa. 

Madárfajok? Szőnek, varnak, építenek, 

szorgos méhecskéink, sok mézet gyűjtenek. 

Szent János bogárnak, van kicsi lámpája,

fénye: éjszakákon, Isten nagy csodája.

Zöld fűszálak között, ragyog pici fénye,

nyári éjszakáknak, élő tüneménye. 

Sorolhatnám tovább, a szebbnél szebb csodát,

általuk Isten szól: láthatsz, művemen át!

Ember: Isten arcát, ha látni akarod,

csodás műveiben, mindenkor láthatod!

Celldömölk,

 2012. I. 5.

 

Májusi ének

Piován Győző

MÁJUSI ÉNEK

Csobog már a kis patak,

Zöld a lomb, a rét;
Méhe zsong, virág fakad,
Szellő zúg mesét.
Illat száll, madár dalol,
Felhőtlen a táj.
Halljátok-e gyermekek?
Hív a napsugár!

Hív az erdő, hív a völgy,

Hív a szép határ:
Menjetek vidulni hát,
Míg virít a nyár.
Szedjétek gyümölcseit,
Míg felétek int,
Míg az őszi hervadás
Itt nem lesz megint.

Ha megvirrad keleten

S fölsuhan a Nap,
Hálaima mondásra
Ne légy hallgatag;
És este se késlekedj
Fohászt zengeni
Ahhoz, ki a föld porát 
Átmelengeti.

Ahhoz, ki a hó alól

Zöld tavaszt fakaszt
S tarka nyárrá bűvöli
Halkan a tavaszt.

Ahhoz, aki őszt ad és
Őszre szép telet,
Áldásokkal hintve be
Földi életed.

Tavaszi virág

Balog Miklós 

TAVASZI VIRÁG

„És származik egy vesszőszál Isai törzsökéből
És gyökeriből egy virágszál növekedik…”
Ézsaiás 11:1

Nézd már kivirul a halálból az élet,
és nyílik a lombbal a téli reményed,
száz tarka virággal szívedből a hála
és lelki jövődben a mennyei pálma!

De jusson eszedbe az égi Virágszál,
Kit nem mindig vársz, Kit nem mindig vártál.
Bár virágvasárnap: hű leszel – fogadod,
s e drága Virágot virággal fogadod,

másnap már tövisből nyomsz rá rút koszorút,
te, aki azt mondtad, szívedbe bevonult!
Alig sarjadt benned: „Feszítsd meg! Ki vele!
– kiáltod, s megöli szíved vad hidege.

De újra kisarjad, mint húsvét Virága!
Testvér, ez ünnep legyen hiába!
Zengje szíved velem: „Örök, szent Szeretet,
Megváltó Jézusom, töltsd be a szívemet!

S így nekem szent szépség, örök virág maradsz,
Örök Feltámadás, Élet, örök Tavasz!”

Fésűs Éva: Tavaszi imádság

Fésűs Éva 

Tavaszi imádság

Ha sírdogálnak halkan a csatornák

és elcsöppen a télnek jégcsap-orra,

ha zöld ruhácskát adsz a sok bokorra,

taníts meg, édes Istenem, szeretni!

Ne azt, ki mindig mosollyal melenget,

hanem a rossz-szavút, azt simogassam,

azt, aki bánt, vagy aki nevet rajtam,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

Ha felpattannak mind a fagybilincsek,

gyümölcsöt sejt az ágak reszketése,

ne járjak zsibbadt, téli szívvel én se,

taníts meg, édes Istenem, szeretni!

Hogy amit adtam, vissza ne kívánjam,

mert értük vagyok én, s ők vannak értem,

hogy szívünk kötelékeit megértsem,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

De ne csak itt, a szépség záporában,

és ne csak azt, kire kegyelmed árad,

hanem az elbúvókat és csúnyákat

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

A szép szavak szájamból mind kihullnak,

csak azt tudom: lelkem kívánja fényed,

Ki egyformán szeretsz galambot, férget,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

És adj világosságot is, hogy lássam,

ha tüskéik fonákján fájdalom van;

s hogy ítéletem durván ki ne mondjam,

taníts meg, édes Istenem, szeretni.

Mily együgyű dal! Cérnahangú ének!

De lásd, így bontogattam szét a vágyam,

mint a göröngy, lelkét egy hóvirágban:

taníts meg, édes Istenem, szeretni! 

Ha megjön...

Zsejki Irén

Ha megjön...

Ha megjön a télűző tavasz,
havát veszítve zöld a Havas.
A hegy gerincén zerge szökken,
a kis faágra cinke röppen.
Bimbó fakad és fény ragyog,
szívemben új remény dobog.

Újabb kezdet és új remény,
kegyelem adta égi fény.
Sarjadó fű, bomló virág,
tóban megmosdó fűzfaág.
Pacsirta zengve virradót,
mind dicsérik az Alkotót.

Ujjongó szívem velük ébred,
úgy, amint a természet éled.
Nem volt halál, csak téli álom,
új ébredés a meghalásom.
Krisztusban éltem békesség,
és meghalásom nyereség.

Feltámadásom örök élet,
nem lesz halál a végítélet.
Örök tavaszra jön örök nyár,
mennyei öröm és béke vár.
Kapuk kirakva ékkövekkel,
aranyutcák és kristálytenger.

Diadal-sereg a parton állva,
mindenek kezében mennyei hárfa.
Isten dolgait dicsérik,
Bárány énekét éneklik.
Harsog az ének odafent,
hogy Isten, Ki egyedül Szent.

A kép és a vers forrás
Facebook

Tavaszváró vers

Tavaszváró vers

Azt hittük, hogy már itt a tavasz,
S nem kell hozzá csak egy arasz. 
De tévedtünk ám jó nagyot, 
Mert nem mondta még - hogy jó napot! 

A hideg ismét az ablakra fagyott, 

Leült, ásított, és gondolt egy nagyot.

Itt marad egy kicsit még nálunk, 

Bár tudja - hogy nem őrá vágyunk. 

Pedig már jó lenne, ha hozná a meleget, 

és adhatna belőle egy keveset. 

Olyan sokat keres, kutat - hogy 

Meglelhetné a tavaszhoz vezető, utat. 

Menj hát messze Tél apó, 

Nem, kell nekünk még több hó! 

Unjuk már a zúzmarás, hideg telet,

Kívánunk hát jó utat neked! 

Küldd hozzánk a tavasz hírnökét,

Hisz, úgy várjuk már eljöttét. 

ÁLDÓ HATALMAK

Dietrich Bonhoeffer
ÁLDÓ HATALMAK

Áldó hatalmak oltalmába rejtve 

Csak várjuk békén mindazt, ami jő. 

Mert Isten őriz híven reggel, este, 

Ő hű lesz, bármit hozzon a jövő. 

Ha gyötri, bántja szívünket a régi, 

És múlt napoknak terhe ránk szakad, 

Megrettent lelkünk vigaszodat kéri, 

Mit nékünk szerzett, Atyánk, szent Fiad. 

S ha szenvedések kelyhét adod inni, 

Mely színig töltött, keserű s nehéz, 

Te segíts békén, hálával elvenni, 

Hisz áldva nyújtja hű atyai kéz! 

És ha az úton örömöt adsz nékünk, 

Ha szép napod ragyogva ránk nevet, 

Biztasson, intsen sok nehéz emlékünk, 

Hogy életünket szenteljük neked! 

A csend köröttünk mélyen szerteárad. 

Hadd halljuk azt a tiszta éneket, 

Amely betölti rejtett, szép világod, 

Hol téged dicsér minden gyermeked!